Atlantisz...
Valaha régen...
Távol Idő-erdőszélen...
Még csak nem is "elfeledve",
Hanem - a semmibe vetve...
Ezer jele megtagadva,
"Elmélethez igazítva".
Atlantisz...
Az Isten balján...
Idő kihalt tengerpartján...
Ha nagy úr a teória,
Minden múlt a jelen fia,
A múlt csak üres targonca...
S a jövő?
A jelen konca...
Atlantisz...
Elfeledtetve...
Kollektív tudatba űzve...
Egyenes vonalú dogmát
Rossz tankönyv-tömkeleg nyújt át,
Vágunk "terepszínű pofát",
Bottal ütjük a Múlt nyomát.
Atlantisz...
Elfeledtetve...
Örök hullámsírba vetve...
Hiába nyugszik odalent,
Még holtan is
Veszélyt jelent...
Hogyha egyszer előbújna,
A dogmákra halált hozna...
Atlantisz...
Elfeledtetve...
A végzetet fenyegetve...
2019. július 21., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése