Mohamed szultán egykoron
Bőszen nekivágott,
Félholdja alá csődített
Roppant sokaságot.
Konstantinápolyt bevette,
Uccu neki máris!
Legyen hát most már az övé
Nándorfehérvár is!
Ötödik László királyunk
Irháját elhordta,
Kibicelt is vele szinte
Egész Európa.
Nem mozdult értünk királyok
Győzhetetlen karja...
Védje magát Magyarország,
Ahogyan akarja.
Nem hivatalos segítség
Jött, hanem magányos:
Mezítláb érkezett. Nem más,
Mint Kapisztrán János.
Lovag volt, aztán barát lett;
Egyház katonája -
Lelkesen és tiszta szívvel
Jött Magyarországra.
*
Mohamed
Nagy, világhódító haddal
Küzd
Egy maroknyi
Szabad
Akarattal...
*
Egy vár...
Európa kapuja...
Elözönlötte Mohamed hada...
Hé, Magyarok!
Veszélyben
A Haza!
Ágyútűz.
Roham roham után;
Töri, rontja a várat
A pogány,
S a kapitány:
Szilágyi Mihály.
*
Ezernégyszázötvenhat júliusa...
Lángokban
Európa kapuja...
Jön-e valaki még
Segíteni?
Igen!
Jön Hunyadi!
Felgyújt,
Szétlő
Gályát,
Dereglyét,
Láncot,
Vasfalat;
A hajózáron át
A vár felé
Halad...
*
Mohamed megjött,
Ágyúval kopog a török
A déli portán...
Segíteni jön még valaki tán?
Igen!
Jön Kapisztrán!
Szerzetesek,
Diákok,
Inasgyerekek...
Keresztesek...
Hittel követi Kapisztrán barátot
A mezítlábas
Felmentő sereg...
*
A vár felett
Varjak keringenek,
Holttestek,
Vérszag,
Sebek,
Fegyverek,
Kétségbeejtő hőség,
Ütközet...
Fogy a frissesség,
Poshad a levegő...
Egyre nyomasztóbb lesz
A túlerő...
*
Rablott gyerekek,
Szpáhik,
Dervisek...
Körző-vonalzó rajzolta sereg..
Halálba vágyó gázi-tömkeleg,
Sokuk majd az édenben
Hurikkal hentereg,
Támadni kell!
A dob pereg!
Elzsákmányolt
Janicsár-életek,
Savószemek,
Üres tekintetek;
Tudják róluk
Halebtől
Trapezuntig,
Ők a parancsot
Teljesítik
Mindig...
Dicsőséget rabolnak,
Szinte falnak,
Ha meg nem halnak...
Éjjel,
Délelőtt,
Délben,
Délután,
Roham roham után,
Mindig mások rohannak,
Mások halnak...
Perc nyugta se maradjon
A Magyarnak...
*
Bent sajgó karok,
Fáradtság,
Sebek,
A szem homályos már,
A kéz remeg,
De még mindig mondja
Az összes hangadó,
A Haza
Semmiféle túlerőnek
Nem eladó!
*
Egyberoppannak...
Tombol az enyészet...
Sebzett pofával menekül a végzet...
A szikla remeg,
A kő megreped,
Fegyver csörömpöl,
Mélybe hull a kar...
Szablya-hurrikán...
Tüzérség-vihar...
Száraz a föld,
A kardmarkolat éget...
Nő a harag,
És egyre fogy
Az Élet...
*
Éjjel van már,
A sápadt Hold figyel,
Harcolni kell,
Halni,
Vagy élni kell...
A túlerő feszül,
S a várba hömpölyög,
Mint ember-cúnami...
Nehézlovasság takarítja ki...
*
Hajnalra végre elcsitul a zaj,
Halmokban oszladozik már
A baj...
Sok sebesült a völgy füvét harapja,
Felvirrad július
Huszonkettedik napja...
*
Fáradtság,
Kimerültség,
Nagy meleg,
A parancs berekedt,
A túlerő
Temet...
*
Keresztesek...
Sok vakmerő gyerek...
Idealizmus,
Hazaszeretet..
Isten malma
Néha szerencsét őröl...
Sosem tudjuk meg
Ki szállt be a csónakba
Legelőször...
*
Kapisztrán,
A szerzetes-generális,
Mezítlábasan pattan máris,
Hová evez az a néhány gyerek?
Nagy úr a tiszta lelkiismeret...
Én hoztam el idáig
Ezeket!
Hát utánuk megyek!
Nem hagyja, hogy Kapisztrán bárkit magára hagyjon,
Hogy ő maga
A túlparton maradjon!
*
Még tán alig pelyhedzik
A szakáll,
Mégis:
Hajrá!
Most Élet vagy halál!
Kapisztrán János
Az élükre áll...
Csuháját már úgy hordja,
Mint fővezéri mezt,
Fegyvere egy
Ormótlan
Fakereszt...
*
Hunyadi János,
A törökverő...
Kürtöt fúvat,
Figyel,
Tudja,
Minden kérdésre Isten most felel,
Hogy most érkezik el,
Ne késik,
De gyorsan elszalad
A Pillanat,
Amikor
A lidérces túlerő
Legyőzhető.
*
Rohamra fel!
Most jött el az Idő!
Szánalmasan szalad a túlerő,
A sebzett szultán inal,
Mint a nyúl,
Meg sem áll,
Amíg be nem alkonyul...
*
Európa éldegélt,
Udvarolt,
Profitot termelt,
Számolt,
Piacolt,
Lakomáin szépen fogytak
A sültek,
Nem is sejtette,
Mitől menekült meg...
*
A vén túlkoros szubrett,
Európa,
Ma sem sejti,
Hogy miről szól a nóta,
Fogalma sincs
A nagy posztmodern éjben,
Hogy kiért,
Miért
Harangoznak
Délben...
*
Hunyadi,
Kapisztrán,
Sok szerb,
Német,
Magyar...
Nem külföldre futott,
Mert jött a baj..
Látta őket a Júliusi Nap,
Hősök voltak,
Vitézek,
Férfiak.
Akinek van Hazája,
Sose fut,
Bizonyítson a túlerő,
Ha tud...
Hunyadi,
Kapisztrán,
S mindenki más...
Övék a Tett,
Miénk
A Tartozás...
Eltört a hódító,
Akár a csorba bögre...
Hőseinket
Az Isten
Áldja
Mindörökre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése