Két nagy nyári vihar között
Az Ég szürkébe öltözött.
Távol a ködös horizont
Mögött az isten asztalt bont.
Remény-morzsákat adogat
Nekünk a Szabad Akarat.
Két nagy nyári vihar között
A világ - szürke körözött.
Utópia-művirágok
Hoznának mákonyos álmot.
Szakad orákulum-füzet,
Józan ész olt dogma-tüzet.
Két nagy nyári vihar között
Múlt s Jövő egybe költözött.
Jelen falán a szél átlát,
Profán rázza a Múlt fáját.
Egymást kizáró nagy erők
Faragnák az agyag Jövőt.
Keselyűk a kapuk előtt;
Két nagy nyári vihar között...
2019. július 4., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése