Szent játék vagy profán játszadozás - 44. Rész

44. Rész

Nézzük, Parti Nagy Lajos melyik verse képezi Méltató lelkendezésének tárgyát:

Parti Nagy Lajos:

Papírdal

„Toll fut, futol, leszen papírdal,
lapszéle él, húsodba irdal,
lovatlanul lovagi torna,
a tortakésen vércsatorna.
Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,
masé leszel majd papirostól,
s ha lesz, ki pépből kifehérít,
nem verset ír, mint rajtad én itt.
Toll fut, futol, pufog a flaszter,
volt kőolaj, hogy mondja azt el?
kéken, hanyatt, lehengerelve,
volt ősmadár, madár szerelme.
Toll fut, futol, karistolódik,
fehérre fehér rajzolódik,
üres nyomát a nyom megőrzi,
libákon egyszer visszabőrzi.
Toll fut, futol, leszen papírdal,
a margóig se bírja pírral,
a dátumig: ezerkilencszáz…,
utána csönd, tömött lelencház.”

Mielőtt a szóban forgó verset megvizsgálnám, gyorsan össze kell foglalnom, hogy ezt milyen alapon teszem.

Azért nem a korábbi versek esetében szántam erre rá magam, mert esetében aligha lehetett (volna) olyan elvi értékkülönbségekről beszélni, amelyekről itt alighanem csakhamar szó lesz.

Előre bocsátom:

A vers önmagában lehet értékes vagy értéktelen, függetlenül attól, hogy ki a szerzője. A szerző személye a vers értékére, minőségére nézve nem releváns.

v  A vers olyan univerzum része, amelyhez szerző, mű és közönség tartozik, és ahol mindhárom egyenlő fontosságú.

Az elemzés szempontjai:

v  A vers formakultúrája

v  Tartalom és forma viszonya

v  Nyelvhasználat

v  Képrendszer

v  Szemléletesség

v  Üzenet

v  Aktualitás

v  Tradícióhoz, jelenhez, jövőhöz való viszony

v  A magyar költészetben elfoglalt hely

Folytatása következik.