Egyszer majd én is elmegyek;
A vén Idő csapja csepeg.
Minden napnyugatra kerül;
A Lét mítosszá nemesül.
Apró minden földi zálog;
Mindig lesznek hóvirágok.
Túl határán minden Szernek
Sajnálnak
Vagy irigyelnek.
Nap nap után csendben pereg;
Egyszer majd én is elmegyek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése