Kollektív tudattalan - a Lélek Szent Fellegvára

Túl határon,
Hamis álmon,
Anyagiság-délibábon,
Ahol a profán köddé lényegül,
S a világra csend-paplan terül;
Túl minden csüggedt, hallgatag koron,
Magasodik
Az Orom...

Fényes,
Titokzatos
Anyagtalan...
A Kollektív Tudattalan...
Bennünk sugárzó messzi partokon,
Az Orom...

Messze távol,
Egészen közel...
Ahol
Múlt,
Jelen
Együtt figyel,
Együtt énekel...

Múlt,
Jelen,
Jövő
Együtt ünnepel...

Éltre - halálra,
Békére - csatára,
A Lélek Szent Fellegvára...

Túl születésen,
Halotti toron,
Magasodik
Az Orom...

Ahol mindannyian
Egyek vagyunk,
Ahol Platónnal
Társaloghatunk...

Csillámlóan szép,
Ragyogó
Orom,
Ahol él a holt,
És épségben a rom...

Hatalmas fellegvár
Felhők alatt;
Magasló tornyok,
Pártázott falak;
Bár rabló, támadó akadna sok;
Védik az általunk teremtett
Archetípusok.

Ott van
Hamlet,
Rómeó,
Júlia,
Meg Odüsszeusz,
Láertész fia,
Kant és Rhadamanthüsz tartanak rendet,
Ott él,
Akit az ember megteremtett.

Míg áll a Lét,
És az Idő suhan;
Részei maradunk -
Mindannyian...

Ott minden érzést
Fénysugár fogad,
Szellő simogatja a falakat,
Nyár sóhajt,
Tél csikordul
Tavasz zizzen,
És tükrön át
Szeret minket
Az Isten...