Szilveszteri hetyke rigmus

Szilveszterkor forr a Jövő,
Tótágast áll a vén Idő.

Nyegle jóslatok kihűlnek,
Naptárak táncra perdülnek.

Új madár készül új ágra,
Deficit jön - prófétákra.

A Szilveszter mindent ígér,
A vigalom egekig ér.

Szent röppen álmai nyomán,
S lerészegedik a profán...

Van, aki vágyik üdv-napra,
Más az eszét üti csapra.

Szilveszterkor nem zúg az ég,
Az új év lapja tiszta még.

Hozhat még örömet,
Szépet;
Ezért várjuk az új évet.

Tótágast áll a vén Idő;
Szilveszterkor forr a Jövő.

Már csak két nap az esztendő...

Már csak két nap az esztendő,
Elcammog vele az Idő.

Ez az év is bőven látott
"Posztmodern" szélhámosságot,

S mindenféle szedett-vedett
Műanyag "művészeteket".

Már csak két nap az esztendő,
Elnyeli a vén Múlt-bendő....

A pirszinges Európa
Végleg beült a fonóba,

Új sebeit nyalogatja,
Saját dalait hallgatja...

Már csak két nap az esztendő,
De nem csökken a teendő.

A gond mindig újra éled,
S mindig gonddal jár az Élet.

Újabb profán hétköznapok
Előszele fent kavarog.

Már csak két nap az esztendő,
A Remény most is kelendő.

Az Idő közönyös batár,
S az Ember mindig jobbra vár.

Vagy: ami van, el ne dőljön,
Legalább rosszabb ne jöjjön....

Nyakunkon van a Jövendő;
Már csak két nap az esztendő.

Meddig?

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Milyen terved van még velem?

Megvívni ezer rossz tusát
Van már agresszív ifjúság...

Oltárt megóvni melegen
Vannak még vének elegen...

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Mihez kezdhetnél még velem?

Vénhez alkalmazkodtam én,
Most meg siheder lép elém...

Régi doktrína - tompa kő,
Helyébe másik dogma nő...

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Milyen munkát szánsz még nekem?

Másnak java,
Nekem pora,
Megalkuvás nem lesz soha.

Se matéria,
Se csakra;
Sose vágytam luxusjachtra....

Amit jóváhagysz, megteszem...
Meddig?
Mivégre, Istenem?

Fagy-roham karácsony után

Fagy-roham karácsony után...
Száraz levél reszket a fán.

Felgyűrte ingujját a tél,
Bőrünket gyalulja a szél.

Befagyott az Idő telke,
Didereg a Jövő lelke.

Néznek a Remények - sután...
Fagy-roham karácsony után.

Régi maja piramisok

Régi maja piramisok
Mögött rejtőzik a Titok.

A lépcsőkön Isten Seper;
Ő sohasem felejti el...

Titkok fenséges vizei...
Profán kalóz nem ismeri....

Régi maja piramisok
Aurája lelkeket fog.

Megérint, körülfog, beránt -
Másik dimenzió gyanánt...

Régen megszűnt szertartások
Felé visz az idő-árok.

Régi maja piramisok
Lépcsőin macska andalog.

Rejtélyes erővonalak
Járják át a kőfalakat.

Jövőt őriz minden titok;
Régi maja piramisok...

Karácsony második napja...

Karácsony második napja...
Csendes a világ,
Száradnak a hétköznapról
Maradt pocsolyák.

Karácsony második napja...
Csendesen folyik,
Idő őrzi a Múltunk és
Jövőnk titkait.

Karácsony második napja...
Nap süti a fát,
Játszik, tréfál, süteményét
Eszi a Család.

Kanyarodik már az Idő;
Kinyílik a zsák...
Karácsony második napján
Csendes a világ...

Karácsony kikötőjében

Karácsony kikötőjében
Különös
Névleges
Télben,

Míg az eső el nem ered,
Megpihen az Igyekezet.

Vég és
Kezdet
Találkoznak,
Életkaput aranyoznak.

Karácsony kikötőjében,
Tócsák között,
Enyhe szélben

Öröm,
Bánat...
Ősi rendben;
A Kísértés duzzog csendben.

Béke honol
Földön,
Égben;
Karácsony kikötőjében.

Szent Karácsony a küszöbön

Szent Karácsony a küszöbön;
Betölthet mindent az Öröm.

Mosolyog a kicsi házunk;
Most Mindenkit haza várunk.

Mire a Nap lemenőben,
Kicsi fenyőnk ünneplőben.

Mindent betölthet az Öröm;
Szent Karácsony a küszöbön.

Karácsony előtti napon

Karácsony előtti napon
A nagyvilág - fehér lapon.

Viharvert régi Remények
Megpihenni be-betérnek.

Nagykönyvben Isten lapozik;
Kicsi fenyő várakozik.

Várjuk az ünnepet - nagyon;
Karácsony előtti napon.

Decemberi napsütésben...

Decemberi napsütésben,
Karácsony előtt,
Isten áll az erdőszélen
Fenyőfák között.

Kizöldül-e valaha a
Lelki pusztaság?
Fog-e még a jó irányba
Menni a világ?

Boldogabb világot hoz-e
Az isteni szél,
Vagy jéggel borít el mindent
Az új lelki tél?

Decemberi napsütésben,
Karácsony előtt
Jövendő cseperedik a
Horizont mögött.

Isten áll az erdőszélen
Fenyőfák között;
Decemberi napsütésben,
Karácsony előtt.

Hunok ütött-kopott üstje

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Aki csak a füstöt látja,
A más uralmát kívánja.

Akiben meg a tűz lobog,
Abban hunok szíve dobog.

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Modernebbek tán akadnak,
De - nem hun dalra fakadnak.

Tépte száz túlerő ága,
De - míg élünk
Nekünk
Drága.

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Milliónyi gyertya lobog;
Hunok,
Gepidák,
Avarok...

Innen soha el nem mentek;
Bennünk
Tűzzé,
Vérré lettek.

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Téres Kárpát-medencében
Büszke Múlt köpönyegében...

Most is mindenütt túlerő,
Dologidő...
Dologidő...

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Jövőt írni fel az égre..
Konföderáció kéne...

Konföderáció kéne...
Konföderáció kéne...

Hunok ütött-kopott üstje...
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Ádvent ködfátyla imbolyog

Ádvent ködfala imbolyog,
Mögé bújtak a csillagok.

Minden lámpafény halovány;
Lombját vesztette a magány.

A napok még rövidülnek,
Kis fenyőfák közénk ülnek.

Jelen szédeleg Múlt elé;
Visz az Idő - Isten felé...

Összenőttünk - egyek vagyunk...

Összenőttünk -
Egyek vagyunk;
Együtt élünk,
Együtt halunk.

Együtt szeretni,
Remélni,
Ameddig érdemes élni...

Közös idő árnyékában...
Drága
Aranyos
Kis
Társam!

Zsákbafutás modern undok módra

Zsákbafutás modern undok módra;
Rózsaszín lett a divatos condra.

A bolsevik váltott liberálra,
A vörös csillag meg szivárványra...

Zsíros kenyérről váltani kekszre,
Gazdaságról áttérni a szexre.

Világforradalom helyett klíma,
Örökzöld a jó öreg doktrína.

Mindegy, osztályharc, vagy kappan-kúra,
Csak lehessen világdiktatúra..

Lehet felvett neve liberális,
Undok marad attól ezután is...

Szájzárat hangolni vezér-kódra...
Zsákbafutás modern undok módra...

Globál klímadiktatúra?

Globál klímadiktatúra?
Az következne legott,
Ha ostoba hiszékenyként
Megennénk a maszlagot.

Klímahisztéria mögé
Bújt a háttérhatalom;
Jobb ügyhöz méltó erővel
Zúg a klíma-siralom.

Azt mondja: "Hogy a klímánkat
El ne vigye a fene,
Ahhoz a fogyasztásunkat
Korlátozni kellene!"

Globál klímadiktatúra?
Kell, mint tortára korom,
A bölcs klíma-apostolok
Kezébe a hatalom.

Ökológiai végzet...
Fenntartható lábnyomok...
Vízcsapból is csorognak a
Propaganda szólamok.

Hogyha a klíma ürügyén
Lesz globál monarchia,
A klímának akkor talán
Nem is kell változnia...

Hatalomról szól - nem másról...
Földünk még mindig forog,
Klímahisztéria mögül
Ördögpofa vigyorog.

Ádvent meghitt napjaiban

Ádvent meghitt napjaiban
Piros emlékvonat suhan.

Elmúlt esztendőim szépen
Bóbiskolnak az ülésen.

Régi kedves események
Csendesen magukhoz térnek.

Ádvent meghitt napjaiban
Szomorkodni haszontalan.

A Tél nem a halál csendje,
Hanem csak az Élet rendje.

Lombjuk vesztett decemberi fák

Lombjuk vesztett decemberi fák,
Tél markában vacog a világ.

Kémények gomolygó füstje száll,
Reggelente jégbe fagy a sár.

Az utcákon fénylő lámpafény,
Ablakokban ádventi remény.

Cammog tovább az idő-batár,
Az esztendő ideje lejár.

A jósok a Jövőt csak ugatják;
Lombjuk vesztett decemberi fák.

Elíziumi szigetek

Elíziumi szigetek
Felett nincsenek fellegek.

Túl az Időn,
Túl a Réven;
Álmok Örök tengerében...

Mítosz megszentelt világa,
Élteti az Ember vágya.

Elíziumi szigetek;
Hősök,
Napfényes kék egek...

Atlantisz felmerül végül,
Trója fala újjáépül.

Szőke Heléna nem őszül,
Akhilleuszhoz megy nőül.

Elíziumi szigetek;
Isten sohasem didereg.

Anyagelvek hitet falnak,
Az ideák meg nem halnak.

Az igaz ember mind gyerek;
Elíziumi szigetek.

Vén táltos az idők lován

Vén táltos az idők lován;
A Nap se kel mindig korán.

Egykedvű orcával fogad.
Évszázados viharokat.

Bármilyen túlerőt talál;
Csak a megalkuvás halál.

Oszmán félhold lehanyatlott,
Vörös csillag mattot kapott,

Az égbolt hiába lilul,
Műanyag soká nem virul.

Jövő hallgat a Múlt porán;
Vén táltos az idők lován.

A néhai Székely Dózsa György

Ki volt Székely György, és
Miért volt a harca?
A propaganda már
Mélyen eltakarja,

Hol a kedvezőtlen,
Hol meg a kedvező,
Igazi arca már
Alig bukkan elő.

Székely Györgyként harcolt,
És úgy is szenvedett,
Késő forrás dobta
Fel a Dózsa nevet.

Mikor határozott?
Mi volt tette oka?
Miért lett keresztes
Hadak parancsnoka?

Mára fejbúbjáig
Borítják a konok,
Meg félrevezető
Osztályharc-sablonok.

Párbajt vívott Székely
Egy török kárára,
Állítólag azért
Érkezett Budára,

Hogy Ulászló király
Megjutalmazhassa...
Igaz történet ez?
Legenda?
Vagy kacsa?

S mert jutalomért jött
Budára - vesztére...
Őt szemelték ki a
Paraszthad élére...

A történelemkönyv
Logikusan zengi,
Csak az a baj, hogy nem
Nevezte ki senki....

Sőt. Ellenkezőleg:
Maga jelentkezett,
S kivívta magának
A vezető helyet...

Arról a források
Keveset beszélnek,
Elfogadták-e őt
Mindenütt vezérnek...

Tantörténelem - a
Valóság anyósa;
Mit mond, milyen hadat
Irányított Dózsa?

Csak azt mondja, amit
A dogmától várok:
Szegény sanyargatott,
Elnyomott jobbágyok...

A források szerint
Több volt ott a polgár,
Meg a munka nélkül
Maradt marhahajcsár...

Ijedt balfácánok
Toboroztak hadat,
Aztán félni kezdtek:
"Oszoljon a csapat!"

Pedig akkor nagyobb
Tömeg gyűlt már össze,
Mint egykor Hunyadi
Keresztes serege...

Az osztályharc-dogma
Bármilyen egyenes;
Székely György hadában
Harcolt - számos nemes...

Hogy miért indult a
Harc, s aztán mivé lett,
Mára elfedi a
Történet-elmélet.

Dózsa György freskója
Idő sarkán hever,
Több restaurátor
Rontotta végleg el.

Először Werbőczy
Billentette félre,
Aztán a marxizmus
Ölelte keblére...

Forradalom volt ez,
Vagy parasztlázadás?
Polgárháború? Vagy mégis
Valami más?

Belepte aztán a
Történelmi dagály,
Rajta cseperedett
Fel ezernyi szabály.

"Logikus folyamat"
Falában lett tégla;
Gólyaperspektíva -
A semmi hajléka...

Műanyagból készült
"Nagy összefüggések"
Ködében gyakorta
Eltűnik a lényeg...

Néhai Székely György
Élete,
Halála
A teóriáknak
Egyik szép példája....

Látszólag egyszerű...
Lapos...
Tüzet se fog...
A mélyén azonban
Minden
Csupa titok...

A varjú ma globál-madár

A varjú ma globál-madár,
Pénz-nagymogul vállára száll.

Károgása meg van véve,
Az lesz a jövő zenéje.

Polkorrekt prófétára vár
A globális elmeosztály.

Templomkapuk bezárulnak,
Lila sámlik trónná nyúlnak.

Lenin elvtárs újra éled...
Tótágasra állt az Élet...

Halál agya pénz-srófra jár...
A varjú ma globál-madár....

Oly Néphez születtem...

Oly Néphez születtem, ami
Csak azért is megmaradt,
Ezer vésszel dacolva a
Kárpátok lánca alatt.

Itt voltunk, vagy ide jöttünk,
Már nem tudja senki se;
Nem olvasható ma erről
Csupán tankönyvi mese.

Némelyek mű-mítoszokat
Kotyvasztanak ellenünk,
Ellopnák a Múltunkat, és
Kéne a területünk...

Oly Néphez születtem, ami
Talán ritkán lelkesül,
Mégis kitart rokontalan,
Magányosan, egyedül.

A mi Hazánkhoz sohasem
Kapcsolódtak gyarmatok,
S vívtunk több szabadságharcot,
Mint valaha amazok.

Oly néphez születtem, ami
Tán nem tudja, mit akar,
Mégis...
Mégis...
Amíg élek...
Maradok
Büszke
Magyar.

Fagy vigyázta Messzeségben...

Fagy vigyázta Messzeségben,
Elfeledett régiségben

Maradtak el a Kezdetek,
Ott cseperedtek a Hitek.

Végzet onnantól fenyeget,
Ősi Kezdet ott integet.

Fagy vigyázta Messzeségben
Csupán Isten maradt ébren.

Minden Kezdet és Vég között
Mítoszokba sűrűsödött,

S Létről Létre, nyelvről nyelvre
Éltet minket mindörökre.

Csak Isten nem marad tétlen
Fagy vigyázta Messzeségben...

Isten soha el nem fárad

Isten soha el nem fárad,
Akármit is mond a látszat.

Bármilyen teher az Idő,
Végzet-bozót sehol nem nő.

Az Ember, ha meg nem sejti,
Legfeljebb elölről kezdi.

Isten soha el nem fárad,
Nem teremt sem bűnt, sem vádat.

Nem játszadozik Tudattal,
Sem Léttel, sem indulattal.

Várakozik meghitt Csenddel,
Eleve el mit sem rendel.

Isten soha el nem fárad,
Sohasem rázza a fákat.

A pokolba nem ráncigál,
Villámokat sem hajigál.

Sorsot senkinek sem ácsol,
Nem követel, csak tanácsol.

Isten soha el nem fárad,

Mert övé az idő, várhat.

Nyugodtan keblére fogad

Egymást váltó világokat. 

Nem tudja, mi lesz a vége,

Előrelépünk-e végre...

Korok múlnak...

Idő árad...

Isten soha el nem fárad...

A bajnok meg a somogyi kanász

Hírhedett olasz vívómester terrorizálta a budapesti úri kaszinók törzsközönségét az 1880-as évek derekán.

Hiszen a higgadtabbakat nemigen, de az összes krakéler mágnás veszélyben volt; hiszen annak idején a halálos párbajhoz annyi is elegendő volt, ha valaki ennyicskét bakkantott:   Ez impertinencia!

Már nyolc-tíz halálos áldozatot hagyott maga után az olasz, köztük több k.u.k katonatisztet is, és nem akadt olyanra, aki megfékezte volna.

A Bajnok. Így hívatta magát.

És a bajnok egyre pökhendibb lett.
Toldi Miklós nem abban a korban élt, már a róla szóló trilógia szerzője is a sírban nyugodott.

Ez az olasz alighanem legyőzhetetlen. Vigyázni kell vele nagyon!

Valamelyik Festetics  gróf egyszer ezt találta mondani:

- Ugyan már! Ha a somogyi birtokaimról hozatnék egy kanászt, elbánna ezzel a taljánnal!

Persze, akadt jóakaró,  akitől huszonnégy órán belül megtudta a bajnok. Néhányan már arra fogadtak, élve megússza-e Festetics.

- Állok elébe a kanászos párbajnak! - nyilatkoztatta ki az olasz.

Mit volt mit tenni, Festetics valóban hozatott a birtokairól egy somogyi kanászt.

A legnagyobb kaszinó vívótermét választották a nagy esemény színteréül. Festetics barátai közül csak ketten mertek eljönni, de az olasz valóságos szurkolótáborral, negyven-ötven főnyi kísérettel érkezett. Egy részük nemzetközi kalandor, ki tudja, honnét szalasztott félvilági ripők volt, hozzájuk csapódott egy csürhényi külföldimádó magyar.

Az olasz fehér féltő gonddal összehajtogatott selyemingére külön inas vigyázott, ő pedig elegáns vívótőrével harci állásba helyezkedett.

Vele szemben nagydarab csizmás legény állt alaposan megszeppenve, rojtos gatyában, fokossal a kezében.

- Figyelem! - vigyorgott az olasz. - Most megszúrom a bal fülét.

Előreszökkent, villant a tőre, és a legény füle vérbe borult.

A nagy mamlasz kanász csak állt bambán, a füléhez kapott, aztán csak tanácstalanul bámulta a kezén a tulajdon vérét.

- A vakapád! - motyogta zavartan.

Sose jó az urak mulatsága. Lesütötte a szemét, mert körben az urak harsányan hahotáztak. Rajta röhögtek.

- Figyelem!  Most megszúrom a jobb fülét! - villámgyors és kecses mozdulattal újra előrenyúlt a kard olasz mestere, és a legény másik fülcimpájából is vérpatak csörgedezett elő.

- A kurvanyád! - motyogta maga elé a kanász, és nyomorult tekintettel bámulta a pástot.

Körülötte frenetikusan sikoltva tombolt az úri csőcselék. Rajta röhögtek.

Festetics egyre csalódottabban ácsorgott. Nem gondolta volna, hogy a kanásza ilyen balfácán.

- Miért hagyod magad, Pista? - kiáltott rá ingerülten. - Miféle legény vagy te?

- Hát üthetem, nagyságos úr?

- Persze, hogy ütheted! Azért vagy itt!

- Juhhéjj! - rikkantotta a kanász.

Az olasz védekező állásba helyezkedett, és öntelt vigyor ömlött el a képén. Jöjjön az a kanász.

Jött.

Ugrott jobbra, szökellt balra - ki gondolta volna, hogy a nagydarab málészájú legény ennyire ravasz és ennyire fürge…

A fokost előbb egy, majd két kézzel fogta, boszorkányos mozdulattal tette át egyikből a másikba.  Az egyik oldalra cselezett, a másikról érkezett.

A fokos hol az egyik kezében, hol a másikban. Aztán feldobta a levegőbe, elkapta, és…

Az olasz döbbenten nézett. Ezzel a buta paraszttal kell párbajoznia? Hiszen ez egy bohóc! Egyáltalán: hol van?

Jött a legény.

És ütött.

Egyszer.

Egyetlenegyszer.

Elnémult a harsány publikum. Fagyos csöndbe dermedt.

Az olaszt lepedőben vitték el.

Karácsony-várakozásban

Karácsony-várakozásban,
Decemberi pénteken,
Nyújtózik a szürke égbolt,
Pislog a fagy félszegen.

Mikulás estéje van ma,
Bár még nem szakad a hó,
Ajándékcsomagokat vár
Sok ezer kis nebuló.

Dermesztő december éjjel

Dermesztő december éjjel,
Szalad a szél szerteszéjjel.

Zordon, rideg fagy-uralom
Dere fénylik a lombokon.

Fagyos Ádvent napjaiban
Az Idő vacogva suhan.

Jövőnk tele meredéllyel
Dermesztő december éjjel.

Ádvent útján lépegetve

Ádvent útján lépegetve
Javul majd december kedve.

Gyúlnak az ádventi gyertyák,
Szélben ringatóznak a fák.

Hosszú úton fényreklámok;
Hosszú, pihentető álmok.

A Tél öreg, szelíd medve
Ádvent útján lépegetve...

A híres bécsi szablya

A császári jelvények közt
Akad egy szép szablya,
Habsburg kincstárból került egy
Bécsi múzeumba.

Enyhén ívelt pengéje van,
Hegye és fokéle,
Palmettás, leveles, indás
Arany díszítése.

Nagy Károly, vagy Attila volt
Hajdan a gazdája?
Ki formál jogot a világ
Tán legszebb kardjára?

Atillának ez aligha
Lehetett a kardja,
Mert az ő korában még nem
Létezhetett szablya.

Nagy Károlyé még annyira
Sem lehetett volna,
Mert a frank király a kardját
A markába fogta,

Ezt pedig amúgy "tollszárral"
Lehetett használni,
Szúrni is lehetett vele,
De leginkább - vágni.

Nem hun, de nem is frank király
Lehetett a gazda,
Magyar mester műve volt a
Csodálatos szablya.

Ciklusokban, körbe-körbe..

Ciklusokban, körbe-körbe...
Az Idő ösvénye görbe.

Aki egyenesnek látja,
A száját dogmára tátja.

A doktrína-paradicsom
Zsarnok, profán világba von.

Isten sohasem csal tőrbe;
Ciklusokban...
Körbe...
Körbe...

Ádvent szeretetpalástja

Ádvent szeretetpalástja
Terül mától a világra.

Világ szíve belül dobog,
Künn a kertben fagy sompolyog.

Megérkezett a december,
Számvetést készít az ember.

Frissen terül a világra
Ádvent szeretetpalástja.

Az Ősz legutolsó napján

Az Ősz legutolsó napján
Dübörög a szél,
Havas esővel jelezte
Kezdetét a Tél.

Az évszakok körhintája
Csendesen forog,
A vén Idő ajtaján már
December kopog.

Az égen ezer kis csillag
Fényesen ragyog,
Ma éjszaka elkezdődnek
A kemény fagyok.

Széllelbélelt történelem

Széllelbélelt történelem
Pöffeszkedik tankönyv-hegyen.

Poros történelmi kánon
Rothad hivatal-faágon.

Rágós, szikkadt dogma-kása,
Nem alkalmas fogyasztásra.

Széllelbélelt történelem
Nemzet-depressziót terem...

Menekülés?
Honfoglalás?
Volt-e besenyő támadás?

Kik is voltak a szarmaták?
Hogyan élnek bennünk tovább?

Széllelbélelt történelem
Acsarkodik még szüntelen...

Hun-tagadás,
Finnugratás,
Sarkvidékről származtatás

Alkotnak rossz köd-világot,
Takarva a valóságot...

Széllelbélelt történelem
Számos hazugságot terem.

Virtuális dákoromán
Áll amatőr mítosz ormán.

Terjeszkedik dogma-fokon
A nagymorva birodalom.

Áporodott elméletek
És buta jelszavak helyett

A tiszta Valóság kéne...
Előre kell lépni
Végre.

Atlantiszról - sohanapján...

Atlantiszról - sohanapján...
Ballagunk a magunk útján...

Istentől - Akarat és rend;
Végzetet - az ember teremt...

Csupán bennünk rejlik kényszer;
Semmi sem történik kétszer.

Atlantiszról - sohanapján...
Fészkelődik a toportyán.

Sürgölődünk egy kaptafán;
Minden amnézia profán.

Magunk ellen örök portyán...
Atlantiszról - sohanapján...

Mi vihet a Jövő felé?

Mi vihet a Jövő felé?
Tán a gender-őrület?
A "fejlődés" lehet vajon
Isten szavára süket?

Vajon mi az, ami mindig
Az Ember feladata,
S mit vállalhat a jövőben
Magára a technika?

A "fejlődés" minden embert
Lombikbébivé tegyen?
Fontos-e, hogy az Embernek
Apja és Anyja legyen?

Mi vihet a Jövő felé?
A globalizáció?
Nem pótolhat Hitet, Érzést
Egyedül a ráció...

A globalizációt az
Ördög el is viheti,
Ha nincs egymással arányban
A globális, s a helyi...

Nem vezethet sehová se
A teljes anarchia,
Sem pedig a pénz-vezérelt
Globális monarchia.

Mi vihet a Jövő felé?
Csak a Szabad Akarat;
Ha Embernek, s Önmagának
Minden Nemzet megmarad.

Ami füst, eloszlik végül

Ami füst, eloszlik végül;
Az Igazság el nem évül.

Csörömpölő hamisságok
Nem váltják meg a világot.

Ami Örök, meg nem inog,
Isten legfeljebb mosolyog.

Ami profán, Múlttá vénül,
Ami füst, eloszlik végül.

Hamis jövő ablakából...

Hamis jövő ablakából
Száz dogma-boszorkány vádol...

Ideológiák síkján
Nem terem acélborostyán.

Mű-kertész savval öntözget
Utópia-kiskerteket.

Hamis jövő ablakából
Bukott jelképtár viháncol.

Vörös csillag, horogkereszt,
Szivárványos multi-gerezd

Acsarkodnak jó erőben
Egy soha-nem-lesz jövőben...

Hamis jövő ablakából
Ezerféle máglya lángol.

Szegény Platón kaszt-állama,
Marx Károly kommunizmusa,

S az összes többi falanszter,
Amit teremtett az ember.

Távol az igaz világtól...
Hamis jövő ablakából...

Mítosz Atya

Mítosz Atya Öröklétben
Pihen Idő-karosszékben.

A Tradícióra gondos;
Őriz mindent, ami fontos.

Mind az összes nyelven beszél,
Minden betűnél tovább él.

Mítosz Atya csendben figyel,
Minden kérdésre megfelel.

Profit ül pillanat-ágon;
Hosszú távon több az Álom...

Mítosz atya marad élve;
Minden profán lecserélve...

Századok futnak, ragyognak,
Éheznek vagy tüzet fognak,

Tudomány, királyság, vér, had...
Mindenből csak mítosz marad.

Ciklusok semmibe égve;
Csak a Mítosz marad élve...

Mítosz Atya Öröklétben
Pihen Idő-karosszékben.

Szép novemberi szombaton

Szép novemberi szombaton
Anikómat fuvarozom.

Idill bennünk és felettünk;
Őszutó száll körülöttünk.

Kései, boldog napsugár
Ragyogó arccal velünk jár.

Szeretek most élni - nagyon...
Szép novemberi szombaton.

Kalandozások - az egyik leghülyébb magyar "történelmi szakkifejezés"

Kalandozás - bolondozás...
Ilyen "szakkifejezésnek"
Legfeljebb megrögzött civil
Tréfacsináló örül...
Kalandozni
Jancsi szokott
Julcsa szoknyája körül...

"Kalandozó hadjáratok..."
Évszázada
"Szakmailag"
A tankönyvekbe kövül..
Óriási hiba van a
Történész-kréta körül...

Hogy lehet "szakkifejezés"
Egy banális
Bugyuta blaszfémia?
Miért nem tűnt fel senkinek
Száz év alatt
Tisztelt Akadémia?

Mert terminus technikus csak
Jól választott,
Korrekt, pontos szó lehet,
Ami tömör, összefoglal,
Találóan mutatja a
Lényeget.

A "kalandozó hadjárat"
Minden szabály ellen vét;
Miatta még ott is, ahol
Fény villanna,
Egyre mélyebb
A sötét...

Régi magyar történelmen
Ezerféle
Mesterséges
Szemellenzős rossz kacat;
Pedig éppen ideje már,
Hogy megtudjuk
Valahára
Magunkról az
Igazat.

Őszi ködben Múlt imbolyog

Őszi ködben Múlt imbolyog,
Régi vicceken mosolyog.

Régi kedves ősz-illatok
Emléke frissen gomolyog.

Fekete-fehér remények;
Szép, savanykás diákévek...

Más világ ezernyi szinten...
Konkrétabb volt akkor minden...

Földi Ősz sajogva forog;
Őszi ködben Múlt imbolyog...

Egy szegény elnyomott magyar sznob monológja

Itt sajnos a  fejlett Nyugat
Helyett magyar kutya ugat.

Azt írja a holland Wiki,
Hogy magyarnak lenni ciki.

Dekadens módon lázadok,
Bánatomban orra bukok.

Esetleg majd tüntetgetek,
Csak ne legyen nagyon hideg...

Semmi magyart nem szeretek,
Háborgok vagy kényeskedek.

Amitől a szív melegszik,
Az nekem elvből nem tetszik!

Remeg a számban az agyar;
Mert minden snassz, ami magyar!

Idő apó ballag egyre

Idő apó ballag egyre,
Őszutó-völgyből Tél-hegyre.

Kezében az emlék-botja,
Iszákjában Jövő titka.

Nem pihenget nyakra-főre,
Mindig csak ballag - előre...

Idő apó ballag egyre,
Nem vár bosszúra, se kegyre...

Őszutó a világ felett,
Tél jön, után
Kikelet.

Isten alkotta a Létet,
Benne hömpölyög
Az Élet...

Idő apó ballag egyre,
Mikor jutunk fel a hegyre?

Elhajított ciklusokat
Múlt-szemétláda befogad.

Életek állnak a sorba,
Mindig újabb, újabb próba...

Egyszer eljutunk a hegyre...
Idő apó ballag egyre...

Néhai honvéd elvtársak

Egykori honvéd elvtársak
Már öregszenek,
Végleg eltűnt a hajdani
Néphadsereg.

A hajdani laktanyákat
Belepi a hó,
Mindörökre csíkos marad
Sok folyosó.

A gyakorlótereket ma
Sár borítja tán,
A Ho Si Minh-ösvényeket
Árvacsalán...

Atlantisz túlél bennünket?

Atlantisz túlél bennünket?
Nem Isten ám, aki büntet...

Világ "elitje" nagy fennen
Dolgozik - önmaga ellen.

A Jövendő sírját ásva
Ragadna minket - susnyásba.

Atlantisz túlél bennünket?
A Jövő ellen nem tüntet...

Az "egyenletes fejlődés"
Rozzant falon ezer lőtt rés...

S ha nem marad identitás,
Úrrá lesz a fatalitás...

Atlantisz túlél bennünket?
A végén az is meglehet...

A Mítosz sosem szervilis...
S mi?
Tagadjuk magunkat is...

Jövőnek Múltat nem hagyunk;
Atlantiszba - beolvadunk...

Még egy kis kultúra-szünet,
S - Atlantisz túlél bennünket...

Őszutó poétikája

Őszutó poétikája
Hangot követel;
A Természet csupán újabb
Létre alszik el.

Őszutó poétikája
Sose dekadens;
A vén Idő önmagával
Mindig koherens.

Őszutó poétikája
Az Ősszel rokon,
A ritmusa kellőképpen
Lassú, monoton.

Őszutó kelléktárában
Nincs profán panasz;
Ősz ellenpontja nem halál,
Hanem a Tavasz.

Hajdani Rómának...

Hajdani Rómának
Bizánc lett a veszte...
Légiók és szenátusok
Rég szélnek eresztve...

Földművelők hajdan
Paraszt öntudattal
Agyag-várost teremtettek
Közös akarattal.

Jövőből szemlélve,
Idő felett állván,
Látjuk, hogy erős az agyag,
De gyönge a márvány...

Hajdani Rómának
Szép hosszú regéje
Egy civilizációnak
Kitűnő modellje.

Történet-elmélet
Dogma.foga vásik;
Egész ciklus kezdetektől
Itt a hanyatlásig.

Fortyog a Tiberis,
A Nemi-tó árad;
Tonnaszámra lapátolják
A teóriákat.

Hajdani Rómának
Egység volt az éke,
Sikert hozott a háború,
Jólétet a béke.

Később aztán Róma
Saját sírját ásta,
Jól meggazdagodva kezdett
Önfelszámolásba...

Régi idők országútján

Régi idők országútján
Vén emlék is Trabanttal jár.

Csikorognak a kerekek;
Nyolcvan volt a megengedett.

Köhögős kocka-Moszkvicsok
Oldalán patinás lucsok.

Régi idők országútján
KGST szelleme jár.

A Volga elvtárs, nem fráter,
Anyósülésen pártkáder.

Fuvaroz élőt és holtat,
Ütközéskor be se horpad.

Régi idők országútján
Velorexen jár a halál.

Ezerhatos roham-Ladák
Előzgetik a nagyapát.

Giccses Csajka libben elő,
Igazi benzintemető.

Régi idők országútján
Fa mögül les a toportyán.

A kucsmás-pufajkás világ
Csendben siratja önmagát.

Micisapkát csipked a dér,
És minden fekete-fehér...

Csősz ballag a csorda után
Régi idők országútján...

Atlantisz foszló emléke...

Atlantisz foszló emléke;
Benne az igazi Béke...

A világ még körben csoszog;
A problémák ugyanazok...

Bűvös körben...
Körbe-körbe...
Látszólagos fejlődésbe...

Atlantisz foszló emléke...
Valódi Fejlődés kéne...

Látszólagos fejlődésbe,
S mindig újabb, újabb vészbe....

Csak a tárgyak ügyesednek,
De nem leszünk emberibbek.

Van-e bennünk Jövő-Béke?
Atlantisz foszló emléke...

Milyen a jó változás?

A változás csak akkor kell,
Ha semmi Érték nem vész el.

Isten soha el ne hagyjon,
Ami már van - megmaradjon.

Gonosz jövő vermet nem ás,
Ha marad még Identitás.

Inkább egy kis régi daróc,
Mint bolygónyi gender-bohóc...

A Hit?
Érzékeny, lombos ág...
Család...
Otthon,
Haza...
Világ...

Hit nélkül?
Lelki tespedés,
Szerelem helyett "szexelés",

Csupán anyagi maszkabál,
Kezét dörzsöli a halál...

Bármilyen posvány kavarog,
Férfi vagyok,
Az maradok!

Magyar Múlt ege néz le rám,
Boldog lehetek,
Van
Hazám...

Máséra nem nyújtom kezem,
De az enyém - Enyém legyen!

Polgárháborús fantomok

Polgárháborús fantomok
Sűrű árnyéka kavarog,

Undorító szárnya rebben
Gyülekező fellegekben...

Vén varjak torkából károg,
Fojtó füstökkel szivárog.

Polgárháborús fantomok
Rossz csikorgó karma kopog...

Vén kozmopolita sátán
Lovagol lázálmok hátán,

Embert csábít lelki télbe,
Semmit ad Minden helyébe.

Polgárháborús fantomok;
Pokol gyomra folyton korog.

Tán azonos dimenzió,
De mégis - idegen bolygó...

Globál-fantom meszet eszik;
Kompromisszum - nem létezik.

Még élnek az áldozatok...
Polgárháborús fantomok...

Vén November botladozik

Vén November botladozik,
Kemény szélre támaszkodik.

Alacsonyan jár a Napunk,
Ádvent felé bandukolunk.

Esztendőnk búcsúzni készül,
Rossz dekadencia nélkül...

Isten bennünk álmodozik;
Vén November botladozik.

Multikulti-blöff idején...

Multikulti-blöff idején
Bikából lesz a - fatehén.

Sunyi globál pénz-hivatal
Eszelős dogmákat szaval,

Ha hívőkre talál a dal,
Nem lesz Jövő, csak ravatal.

Multikulti-blöff idején
Doktorátust kap a kretén.

Isten helyett agyag-járgány,
Benne nagy rózsaszín bálvány.

Az összes kanyar egyenes;
Rangot kap, ami beteges...

Multikulti-blöff idején
Tarka felhő - álmok egén...

"Sokszínű", gyilkos vermet ás...
Odalesz az identitás,

S minden jövő illúzió,
Ha nem marad kohézió...

Multikulti-blöff idején
Ördög dolgozik - feketén.

A multikultiság talmi,
Sokan fognak majd meghalni,

S a világ nagyon megsínyli,
Ha nem vetünk gátat neki.

Világ a semmi peremén...
Multikulti-blöff idején...

A néhai kommunista szentháromság

Marx Károly, Engels és Lenin
Fonnyadnak a Múlt falain.

Profán "élenjáró tanok"
Poshadt emléke kavarog.

Jövő-alagutat nem ás
Az Isten nélküli vallás...

Marx Károly, Engels és Lenin;
Világ nőtt fel a tanain...

Vörös csillagos seregek
Ostromolgatták az Eget...

Jöttek a doktrína-csodák;
Rosszabb lett tőlük a világ...

Marx Károly, Engels és Lenin;
Korhadnak raktár polcain...

Még agyaglábú kolosszus
Se volt a "három klasszikus"...

Erőszak-spekuláció
Mélyén nem rejlik ráció,

Nem a Szabadság himnusza,
Csak az Erkölcs abortusza...

Marx Károly, Engels és Lenin;
Hallgatnak művük romjain.

Új vihart aligha kavar
Ezután a "Das Kapital"...

Az erőszak bibliája
"Osztályharcát" maga bánja.

Marx Károly, Engels és Lenin;
Neve a poklok kapuin.

Paradicsomot hirdettek,
De csak poklot teremtettek.

Sok hívük még ma is zajong,
Damaszkuszi úton tolong...

Marx Károly, Engels és Lenin;
Ül elszáradt babérjain.

Kósza varjú ma is károg;
Művüket folytatják - mások...

Mind közelebb jön a hatvan...

Mind közelebb jön a hatvan,
Selymes, fekete huzatban.

Novemberi esti Béke...
Ballag Idő őfelsége...

A hatodik évtizedben
Mérleget készít az ember.

Ha a munka Jövőt sorol,
Csak állapot marad a kor.

Ha lélegzik a Szerelem,
Lesz még
Egészség,
Türelem...

Élni..
Élni szakadatlan...
Hadd jöhessen az a hatvan...

Tündérmesék nagy királya

Tündérmesék nagy Királya
Nem a levegőben él,
Befogadást a férfiak
Lélek-házában remél.

Nem korlátozza semmilyen
Anyagias, rossz szabály;
Minden igazi férfiban
Ott lakozik a Király.

Nem egyszerű archetípus,
Nem is száraz ismeret;
Jelképezi
Férfiként
A Célt,
Létet,
Az Életet...

Férfiasság...
Összefogás...
Közösség és
Tetterő...
Tündérmesék nagy Királya
Kezében van a Jövő...

Őszutói éjszakában

Őszutói éjszakában
Táncol a szél egymagában.

Jelen kétség sötétbe bújt,
Süvít a megfejtetlen Múlt...

Tátog éhes jövő-torok,
Lila ál-mítosz vicsorog

Sárgult ideológiák
Avarján lépked a világ.

Isten mosolyog magában;
Őszutói éjszakában...

Őszutó orcája ráncos

Őszutó orcája táncos;
A november hanyag táncos.

Vénül az őszi esztendő,
Nő a hideg, fogy az erő.

Vén rigolyás szélviharok
Fuldokló dühe kavarog.

Tél-előőrs, varjú szálldos;
Őszutó orcája ráncos.

Régi kedves novemberek

Régi kedves novemberek
Szürke emlékkönyve pereg.

Egykor volt félelmes ködök
Rég eltűnt árnyéka zörög.

Őszutói alkonyatok
Tétova emléke morog.

Régi kedves novemberek;
Bennem él az emlék-sereg...

Derengő fény...
Út menti fák...
Félárbocon áll a világ.

Kerítésen csillan a dér,
A tévé fekete-fehér...

Múlt a Jelenbe hempereg...
Régi kedves novemberek...

Kései hunok honában

Kései hunok honában,

Múlt éled piros ruhában.

Kézigyártott történelem

repedezik ezer helyen.

Némelyik rése más oly tág:

Benéz rajta az Igazság.

Kései hunok honában

Ősz lovagol bő ruhában.

Roskad a hamis épület,

Szél rázza a paneleket.

Szellem anyóka söpröget

Hamismúlt-faleveleket.

Kései hunok honában

Kétely sétál köd-ruhában.

Tűzhely hamujában gubbaszt

Toprongyos Hamupipőke,

Míg a mostoha nővére

Tankönyvek báljában táncol...

Kései hunok honában,

Varjak ülnek szomszédságban.

A területrabló retteg,

Hogy rabolt - nem bocsátja meg...

Ezer poshadt dajkamesét

Lő a világba szerteszét.

Kései hunok korában

Jelen ül - csalánruhában.

Áporodott vén modernség

Gagyog lila csalimesét.

Férfilét értéke csappan,

Eszmény lett a divat-kappan.

Kései hunok honában

Dogma-bizsuk garmadában.

Csillogó utak tömege 

Invitál a híg semmibe...

Isten se lát a Jövőbe,

De azért van út -

Előre...

Atlantisztól azok félnek...

Atlantisztól azok félnek,
Akik dogma-szószon élnek.

Áporodott tézis-mártás
Paneljei közt nincs áldás.

Világuralmi lidércet
Kergetnek a pénzvigécek.

Atlantisztól azok félnek,
Akik globál-hitben élnek.

Multikulti tervezetek?
Puszta emberkísérletek...

A liberál világ-kurzus -
Átnevezett kommunizmus.

Atlantisztól azok félnek,
Aki erkölcsöt nem élnek.

Rövid távú zseb-etika
A profán paradicsoma.

Ahol nincs Szent, csupán érdek;
Atlantisztól gyávák félnek.

Október a végét járja

Október a végét járja,
Múltak szent homálya várja.

Hajnalonta köd gomolyog;
Közelednek már a fagyok.

Ősz-illattal jár a vidék;
Hideg-szürkén alszik az ég.

Október a végét járja;
Meleg napokat köd zárja.

Éledezni kezd a kályha,
Állítjuk az órát - hátra.

Irányt vált a lelki Béke,
Szétfoszlik a Nyár emléke.

Hömpölyög a Jövő árja;
Október a végét járja...

Kárpát-medencei konföderáció-keltető

Kárpát-medencében...
Kárpát-medencében...
Szent mítoszok szülőföldjén..
Haza-Reménységben...

Még nem kelt ki,
Még csak embrió,
A majdani
Konföderáció...
Még nem tudja az összes náció,
Hogy neki igazából
Mi való...

Még mételyt hullatnak a fellegek,
Még nem gyógyulhattak be a sebek,
A Kárpát-medence
Még beteg.

Döglődik bár, de gyilkol még
A gyilkos kór,
Sok rossz illúzió,
Erőszakos "reszlovakizáció",
Merevrészeg
Dákoromán képzelgések,
Abszurd "nagymorva" fantomkergetés,
Kézműves történethamisítés...
Meg a poshadt
Magyar
Önfeladás...

Kárpát-medencében...
Kárpát-medencében...
Szent mítoszok szülőföldjén..
Haza-Reménységben...

Még nem kelt ki,
De
Talán
Már embrió,
A majdani
Konföderáció...

Sok nép
Egy hazában...
Európa centrumában...
Folyton a Történelem markában...

Svájcot utánozni itt
Nem elég...
Valami új kell,
Valami természetes...
Valami jó...
Valami végleges...
Ami a kölcsönös sérelmeket
Feledteti,
Ami bizalmat tud teremteni...

Kárpát-medencében...
Kárpát-medencében...
Szent mítoszok szülőföldjén..
Haza-Reménységben...

Mi, űrmesék nemzedéke...

Mi, űrmesék nemzedéke;
Vén Ég néz le ránk;
Fél évszázad távlatából
Más lett a világ.

Sok piros nyakkendős gyermek -
Titkon hazafi -;
Fő szellemi táplálék volt
Akkor a scifi.

A tévében akkor még csak
Egy csatorna telt,
De az adás ott is minden
Hétfőn szünetelt.

Mi, űrmesék nemzedéke -
Szól a múlt-fagott -
Mi színesben láthattuk a
Kádár-korszakot.

November hetedikék és
Május elsejék;
Lelkes vörös csillagokat
Szikrázott az ég...

Ateista öntudattól
Forrt a levegő,
Azt hittük, az életben az
Osztályharc a fő...

Mi, űrmesék nemzedéke -
Hej, ti régi fák...!
Azt képzeltük, űrkorszakra
Vált majd a világ...

Lajka kutya, Tyereskova,
Jurij Gagarin...
Száguldoztak virtuális
Űr hullámain...

Szojuzokról, Apollókról
Szólt minden tavasz,
Nem sejtettük, hogy belőlük
Mennyi az igaz...

Mi, űrmesék nemzedéke,
Ma helyben futunk...
Azt hittük, öregen majd a
Marson nyaralunk...

Talán nem is tudhatjuk meg
Azt már sohase,
Hogy a temérdek űr-hírből
Mi volt a mese...

Azóta a vén idő más
Úton mendegél...
Űrkutatást, ateizmust
Elfújta a szél...

Ma az számít, Magyarok és
Emberek legyünk...
Mi, űrmesék nemzedéke,
Még reménykedünk.

Fradimeccs-rigmusok Nr. 27.

(MOL-Fehérvár- Ferencváros 1:2, 2019. október 27.)

Túl vagyunk egy nehéz héten,
Nem is akárhogyan!
Szépen!

Két meccsből van két győzelem:
Újpest ellen!
Moszkva ellen!

Ma: Fehérvár - Fehérváron;
Legyen a kettőből három!

Bármilyen fáradt a Csapat,
Reméljük, győzelmet arat.

A Vidike nekünk rohan,
De a rutin már nálunk van.

Petrjak könnyen hemperedik,
A bíró ebből nem eszik...

Elsőnek a Vidi-kaput
Sigér Dávid találja el.

Védi a Kovácsik gyerek,
Később lesz majd, ami bemegy.

Botka Endre odarúgott,
Védőnk máris sárgát kapott.

Varga-szöglet, Blazic csúsztat,
A Vidi gólt most még nem kap.

Danyiló rúg, Kovács morog,
Sárgával zárul a dolog.

Remekül játszik Isael.
Őt szabályos eszközökkel

Tartani nemigen lehet,
Rugdossák is épp eleget.

Civic most Petrjakot rúgja,
Sárga lap lesz a jutalma.

Most egy szabadrúgás jobbról,
Mindenki fenn a vonalon

A Vidi-tizenhatosnál.
Isael valamit vizsgál,

Aztán szépen kanyarítja...
Szépen száll a ravasz labda

A tuzenhatoson túlra,
Rá is ront a fél csapatunk.

Lesen talán most nem vagyunk,
Haratyin mellel leteszi,

Sigér erőből meglövi,
És a kapus lába között

Be is vágódik a laszti!
Egy-null!
Remek!
Hajrá Fradi!

Nikolov most megtorolta,
Dávidot csúnyán felrúgta,

Megkapta érte, ami járt:
A jól megérdemelt sárgát.

Előre csak néha megyünk,
De akkor meggyűlik velünk

A Vidi-védelem baja...
Sajnos, Tokmac most elrontja.

Nego csúnyán fölé lövi,
Ma ne is legyen jobb neki.

Most van a félidő vége,
Előnnyel megyünk szünetre.

Máris cserélt a Vidike,
Futács helyett Hodzic fut be.

Elek Ákos kapunkra lő,
De mellé-fölé, ez a fő.

Blazic a mezőny legjobbja,
De a sárgát most ő kapja.

Hangya balról centerezne,
Dibusz hárít kivetődve.

Tokmac helyett Zubkov jön be,
Isael cipőt cserél le.

Hodzic ballal rátekeri,
De a felsőből kiszedi

Dibusz, a Fradi kapusa.
Ihletett formában véd ma.

Isael egy bedobást kap
A tizenhatoson belül.

Rus egészen hozzá feszül,
Na, de Isael megoldja.

Sarokkal üres hely felé,
A feltűnő Sigér elé,

A védők orcája konyul,
Néznek, mint a rimóci nyúl,

Ilyet tán még nem is láttak,
És mire megmozdulnának,

Sigér Dávid már ellövi!
Már kettő-null!
Hajrá Fradi!

A kolbászra nem kell prézli!
Már jó az eredményt nézni!

Megint Isael cselez ma,
Újra nála van a labda,

A védőket megeteti,
Aztán Zubkovnak leteszi,

Aki balról be is adja,
De sajnos most ez a labda,

Nem jó Vargának, Sigérnek...
Sajnos harmadik gól nem lett...

Most előbb Petrjak lövését,
Utána Hodzic fejesét

Védi jó kapusunk, Dibusz!
Világklasszis teljesítményt

Nyújt ma ez a remek kapus!
Gratulálunk, Dibusz Dénes!

Ma remek formában van,
Úgy vetődik, szinte suhan.

Úgy, ahogy a szpíker mondja:
Amit lát, azt meg is fogja.

Most meg jön Elek fejese,
Ám Dénesünk ezt is védte!

Kettőt cserél a Fehérvár,
És ahogy csak lehet, ránk száll.

A mi holtfáradt csapatunk
Kőkeményen védekezik.

Zubkovot Rus földre vitte,
De büntető nem jár érte.

Frissítünk a védelmünkön:
Civic helyett Heister jön.

Sárgát kap egy percen belül,
Mert megrúgja Milanovot.

Most Dibusz üt a labdába,
A sokadik hárítása.

Most Dvalinak is egy sárga,
Túl sok lett a lapunk mára...

Még van bő tíz perc a meccsből,
És a Fehérvár nekünk jön.

Szép szóló után Heister
Sajnos jócskán mellé tüzel.

Frissítünk, amíg csak lehet:
Jön Lovrencsics Varga helyett.

Baj van...
Most a helyzet sivár...
Talált egy gólt a Fehérvár...

Volt lökdösés, kézimunka,
Dibusz talán nem is látta...

Petrjak újra nagyot bukott,
Lovrencsics is sárgát kapott.

Ápolás...
Újabb ápolás...
Lesz még öt perc hosszabbítás...

Hangya Isaelt lerúgja...
Végre fehérvári sárga...

Hodzic...
Erős, lapos lövés...
Dibusz!
Hatalmas vetődés...

Dibusz Dénes a meccs hőse!
Sporikám, fújd már le végre!

Rus közeli perdítése...
És - Dibusz újabb védése...

Végre lefújja a spori...
Győztünk!
Győztünk!
Hajrá Fradi!

Vénasszonyok nyara idején

Vénasszonyok nyara idején
Hull a falevél.

Bottal kocog, mereng az Idő,
Friss a levegő.

Alkonyszínben az egész határ;
Véget ért a Nyár.

Vénasszonyok nyara idején,
Az Élet Vizén

Egy kicsit lassabban evezünk;
Az Isten velünk...

Vénasszonyok nyara idején
Hull a falevél.

Mű-vadkan gép-röfögése

Mű-vadkan gép-röfögése
Jelzi, mi a talmi,
A valódi Történelem
Úgysem fog meghalni.

Mint az elhanyagolt réten
Legelésző állat,
Fogyasztja az emberiség
A rossz doktrínákat.

Minden megzápult "eszmének"
Az a legfőbb gondja,
Hogy a Múltat mesterséges,
Sűrű ködbe vonja.

Mű-vadkan gép-röfögése
Műanyaggal untat;
Selejtezné aprópénzű
Zseb-erkölcs a Múltat.

Mesterkélt finnugor dogma
Nem tud lábra állni,
Alapjaitól kezdve kell
Majd felülvizsgálni.

Spekulatív elmélkedés
Forrássá nem válhat;
Komolyabban kéne venni
Már a krónikákat.

Mű-vadkan gép-röfögése
Le fog végre fagyni;
Az álszent ön-lebecsülést
Abba kéne hagyni.

Aranyos kis Feleségem

Aranyos kis Feleségem
Velem élsz már nagyon régen.

Csillagszemed nekem ragyog,
Érted és
Általad
Vagyok...

A Szerelemért
Élni kell;
A Szerelem nem múlik el.

Nagy mindenség kis szigetén
Örökre együtt
Te,
Meg én.

Közös kicsi Élet-stégen...
Aranyos kis Feleségem...

Fizikoterápiában

Fizikoterápiában
Kezelődik most a hátam.

Reggel hét órára jövet
Villanygépet masszázs követ.

Egyáltalán nem fájlalom:
Elmenekült a fájdalom...

Vascsillagok lezuhantak... ('56-ról)

Vascsillagok lezuhantak,
Doktrínák semmibe hulltak...

Roppant bálvány földre bukott...
Európa, a vén kokott

Ámuló szemekkel figyelt,
Közben meg - tovább üzletelt...

Vascsillagok lezuhantak,
Tündöklő percek rohantak...

Acélketrec semmivé lett,
Lélegzetet vett az Élet.

Szünetelt a világ-hapták;
Volt Isten,
És volt Szabadság...

Ez egy szegény beteg világ

Ez egy szegény beteg világ;
Sírva hajladoznak a fák...

A képernyőről peregnek
Buta mesék - felnőtteknek.

Hömpölyög a híg agymosás
Arról, hogy jó a változás.

A rablógyilkos élhessen,
De kisbaba ne szülessen...

Klíma- gender-hisztéria,
Háttérben a pénz-maffia....

Betonba öltöznek a fák?
Ez egy szegény beteg világ...

Nem a nemzetről lemondás...

Nem a Nemzetről lemondás
Árán lehet "összefogás".

Nem a Nyelvünk elvetése
A Jövendő szívverése...

Az egyoldalú áldozat
Nyomában jár a kárhozat...

Sohasem a beolvadás,
Identitás...
Összefogás...

Az Idő mellékágai

Az Idő mellékágai
Nem tudnak kötni,
Oldani.

Távoli titok-szigetek
Felett a Hallgatás lebeg.

Rejtélyeket őriz egyre
Az Idő elhagyott medre.

Az Idő mellékágai
Nem tudnak elénkbe állni.

Rájuk talán sose lelünk,
De mégis üzennek nekünk.

Sorsukat holt térben őrlik;
A Becsületünket őrzik...

Sosem fognak elárulni
Az Idő mellékágai...

Atlantisz konok emléke

Atlantisz konok emléke
A doktrínák ellensége.

Kommunizmust, szent háborút,
S minden egyéb "elv"-koszorút,

Mindenféle izmusokat
A puszta létével tagad.

Atlantisz konok emléke
Hagyományunkba van égve.

A lelkünk mélyére rejtjük,
Míg létezünk, nem felejtjük.

Hogyha a gáton áttörünk,
Boldogabb Jövőre lelünk...

Önmagunkkal kötött Béke;
Atlantisz konok emléke.

Programozott lombik-gyerek

Programozott lombik-gyerek
Kozmopolitául mekeg.

Liberális hajlong hétrét,
Ha böffent a liberáltréd.

Rózsaszín máz lelki romra;
Pénz tör világhatalomra.

Programozott lombik-gyerek
A Természetről nyekereg.

Szakállas nők dicsőülnek,
Gyermeket sohasem szülnek

Globalizált ostobaság
Vakargatja lila hasát.

Programozott lombik-gyerek
Már önmagával enyeleg.

A profanizált szerelem
Globál meddőséget terem.

Halva született doktrínák
Terhétől sajog a világ.

Lila köd...
Kábítószerek...
Programozott lombik-gyerek...

Isten türelme végtelen

Isten türelme végtelen;
Jövő nem a földben terem.

A reklámvigyor negédes;
Ami határtalan - véges.

Aminek Egész a neve,
Több, mint a részek összege.

A Lét - Isten hagyatéka;
A profán csak az árnyéka.

Van híd az Idő-tengeren;
Isten türelme végtelen.

A hajdani nyuszibuszon...

A hajdani nyuszibuszon
Nem számított a Higgs-bozon...

Páncélos fejfedő nélkül
A szürkeállomány kékül.

Ikonikus Csepel-motor
A sáros terepen kotor...

A hajdani nyuszibuszon...
Repedezett közutakon

A jármű százhússzal rohan,
Rohambilik sora koccan.

A toronyban kupolanyúl,
Két géppuska csöve konyul...

Beszervezett csaj varrogat
Szakadozott mikádókat.

A hajdani nyuszibuszon;
Áporodott, elmúlt koron...

Sebes lábbal, magas hóban,
Vadonatúj surranóban

Kúsztak a honvéd elvtársak,
Kacagtak a kopasz hársak...

A hajdani nyuszibuszon
Már a néhai Múlt oson...

A nyuszibuszt már múlt rejti,
Mai fiatal nem sejti,

Talán jobb is, ha nem tudja,
Nagyon mély a Múltak kútja...

Vénül már az esztendő

Vénül már az esztendő,
Fáj a dereka,
Ködpára-verejtéket ont
Minden éjszaka.

Szomorú a körtefa,
Hull a levele,
Mítosszá válik a Tavasz,
A Nyár is vele.

Álságos történelemnek
Avas a szaga...
Elvénült már az esztendő,
Fáj a dereka...

Őrültségek jönnek-mennek

Őrültségek jönnek-mennek,
A világ marad,
Amíg előre viszi a
Szabad Akarat.

Felüti fejét a gonosz
Egy-egy ideig,
Aztán eltűnik, amint
Ideje letelik.

Félelmetesnek is tűnhet,
Ha sikert arat,
De hamarosan csupán rossz
Emléke marad.

Egyéni felelősség és
Szabad Akarat...
Őrültségek jönnek-mennek,
A világ marad...

Októberi színkavalkád

Októberi színkavalkád;
A Boldogság igaz barát.

Lehull a sárgult falevél,
Az ősz mindig Télről regél.

Aggasztó szimbólumsereg;
Minden szinten tél közeleg...

Októberi színkavalkád;
Szürke égen felhő-kabát.

Távoli szürke hegysorok
Mögött túlerő vigyorog...

Ki-ki él, míg élni hagyják...
Októberi színkavalkád...

Vöröslik a falevél

Vöröslik a falevél,
Idő apó mendegél,
Boldog ember
Nyugalomban,
Szerelemben
Éldegél.

Őszi orca - ködszakáll,
Őszi bohóc fejre áll,
Ősz-gárdista
Se a Nyárnak
Se Télnek
Nem szalutál.

Itt van már a hideg Ősz,
A világpénz klímacsősz,
Csak önmagát
Árulja el,
Folyton-folyvást,
Aki bősz.

Vöröslik a falevél,
Idő apó mendegél,
Boldog ember
Nyugalomban,
Szerelemben
Éldegél.

Itt van már az Ősz dandárja

Itt van már az Ősz dandárja;
Hűvös, szeles idő járja.

Ködöt sóhajt a messzeség,
Felhők mögé búvik az ég.

A medve téli vermet ás,
Szemünk előtt a változás.

Foszló lomb a Telet várja;
Itt van már az Ősz dandárja.

Október nagyanyó mesél

Október nagyanyó mesél,
Hallgatja a köd, meg a dér.

Volt egyszer rég egy vén kese....
Erről szól a régi mese.

Vén kese csavargott nagyot,
Látott havas jégkorszakot.

Október nagyanyó mesél,
Dúdol hozzá az őszi szél.

A vén kese kaland végett
Messzi jégmezőkre tévedt.

Esett kicsit, bukott nagyot,
Át is fázott, át is fagyott.

Október nagyanyó mesél,
Hervad közben a pipitér,

Mielőtt tovább is hűlne,
A vén kese menekülne.

Lába vitte, messze vitte,
Hűvös októberbe vitte...

Október nagyanyó mesél,
A vén kese többé nem fél,

Boldogan néz körbe-körbe,
Csókot nyom a hideg földre.

A jégkorszak halál-vidék,
Október volt a menedék.

Aki mesél, sose facér,
Október nagyanyó mesél.

Októberi falevelek

Októberi falevelek;
Régi fájdalmak jeleznek.

A Természet tisztességes;
De idő-parcellánk véges.

Tetőpontról körbenézve
Fel-feltűnik az út vége.

Októberi falevelek;
Lassú Jelen Múlttá pereg.

Szárad a régi fakéreg,
Távolodnak az emlékek.

Glóriát sző szellem-néne
Kurta tegnapok fejére.

Októberi falevelek;
Jelen az, ami nem lebeg.

Ami súllyal áll a lábán,
Abban együtt Szent és profán..

Az egyik a Múltba szakad,
A másik Jövőbe ragad...

Októberi falevelek;
Időtlen, ami nem beteg.

Szakadatlan zúg a Léthe;
Egyik Létből - másik Létbe...

Isten jelet írt az égre;
Az Életnek nem lesz vége.

Nincs az Idő hátán nyereg;
Októberi falevelek.

Vén didergő októberben

Vén didergő októberben
Számadást készít az ember.

Tova gördülnek az évek,
Lassan öregszik az Élet.

Idő grabanca loboncos...
Melyik szál igazán fontos?

Állunk az Istennel szemben.
Vén didergő októberben...

Ötvenhetedik őszön, az ötvennyolcadik tél felé...

Hirtelen jött bús hidegben
Halál fuvallata lebben...

Életnek halál az ára..
Nem most...
Majd egyszer...
Sokára...

Foga villan a hidegnek;
Gondolatok dideregnek.

Anyag szemlél,
Isten éltet..
Minden emberi Cél: Élet

Isten
Bennem és
Felettem;
Hirtelen jött bús hidegben...

A néhai gróf Vécsey Károly honvéd tábornok

Császári testőrparancsnok az apja...

Kossuth nem bízott benne,
De kitartott,
S amit Bécsben a számlájára írtak:
Megakadályozta az árulást...

Dolgát hazafiként tette,
Arad várát bevette....

Hazaáruló apja megtagadta,
Az aradi hóhér utoljára hagyta...

Sose felejtse el őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Damjanich János honvéd tábornok

Szerbnek született,
Magyar hősként halt meg...

Rettenthetetlen, kiváló parancsnok,
Tekintélyét harcban alapozta meg,
Imádta a sereg...

Az ellenséget mindenütt megverte,
A legkiválóbb hadtestet nevelte...

Neve ma is megborzongatja lelkünk...
Szívünk...

Sose felejtse el Őt a Haza...
Béke poraira....

A néhai Aulich Lajos honvéd tábornok

Szerény volt, pontos, bátor,
Hallgatag...
Bem apónál néhány évvel idősebb...

Látta őt a csaták hosszú sora,
A második hadtest parancsnoka,
Később az utolsó hadügyminiszter...

Sose felejtse Őt el a Haza...
Béke poraira...

A néhai gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok

Az angol királynő rokona volt,
Ellenünk küzdött számos családtagja...

Nem bíztunk benne,
Kossuth figyeltette,
De ügynökei nem merték követni
A csatatűzbe...

Magyarrá tette őt a magyar ég,
S egy magyar feleség...

Minden katonája szerette,
Tehetségét az ellenség is
Megsüvegelte...

Tisztelte a bátorságot...
A tisztességet...

Élt harminc évet...

Sose felejtse Őt el a Haza...
Béka poraira...

A néhai Nagysándor József honvéd tábornok

Nagy, vörös tollat hordott a kalapján...
Öreg tiszt volt,
Merész és harcias,
Mint minden jó lovas...

A lovasság dandárnoka, majd
Az első hadtest
Utolsó parancsnoka...

Sose felejtse őt el a Haza...
Béke poraira...

A néhai Knezic Károly honvéd tábornok

Horvátnak született,
Magyar anyától...

Magyar felesége volt,
Két magyar lánya,
A magyar ügy mellett szállott
Csatába...

Mindenütt az ütközet sűrűjében...
Damjanich János
Alárendeltségében,
Majd egy ideig az utódja lett...

Soha ne felejtse Őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Lahner György honvéd tábornok

Fegyvergyártást teremtett semmiből..
Lett ágyú, puska, csákó és szurony...
Túlemelkedett pesszimizmuson...
Túl csüggedésen...

Hajtott,
Dolgozott...
A honvéd kezébe fegyvert adott...

Szervezett,
Menekített, hogyha kellett..
Fegyvert csempészett..
Tárgyalt,
Robotolt...
A győzelmekben
Nagy-nagy része volt...

Soha ne felejtse el a Haza...
Béke poraira...

A néhai Török Ignác honvéd tábornok

Hadmérnök alezredes volt,
Tanár,
Tanú erre a komáromi vár,
Meg számos szabadságharcos erőd...

Vérbíráitól nem rettegett..
Sőt...
Mikor pálcát törtek feje felett:
"Felment engem a lelkiismeret."

Soha ne felejtse Őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Pöltenberg Ernő honvéd tábornok

Nyelve német volt,
A szíve magyar...

Huszártiszt volt,
Remekül lovagolt,
Számos véres csatának
Hőse volt...

Meghátrálni nem látták őt soha...
Ő lett a hetedik hadtest
Parancsnoka...

Soha ne felejtse Őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Lázár Vilmos honvéd ezredes

Utász volt,
Majd tábornoki segédtiszt...

Nehéz napokban derekasan helytállt,
Volt benne bátorság, és
Tetterő...

Ezredessé Bem léptette elő...

A parancsnokok mind elmenekültek,
A hadtestet végül már ő vezette,
Vezérnek nézték,
Ez lett végzete...

Soha ne felejtse Őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Dessewffy Arisztid honvéd tábornok

Valaha régen huszárkapitány volt...
Megözvegyült...
Most újra felcsapott,
S mint nagyon bátor lovassági tiszt,
Végigharcolt minden hadjáratot....

Ő volt negyvennyolcas huszáraink
Egyik legkiválóbb parancsnoka...

Soha ne felejtse Őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Schweidel József honvéd tábornok

A Sándor-huszárok őrnagya volt...

Simonyi óbester keze alatt
Franciák ellen harcolt valaha...
Közlegénységből vitte tiszti rangra...

Schwechat óta nem vett részt ütközetben,
Mert beteg volt,
Szolgálatképtelen...

Golyó által...
Ez volt a kegyelem...

Felesége,
Öt gyermeke siratta...

Soha ne felejtse a Haza...
Béke poraira...

A néhai Kiss Ernő honvéd altábornagy

Hannover-huszárok ezredese,
Majd főhadparancsnok...
Egy vén huszár...

Amikor rátalált a feladat,
Talán nem sokat értett meg belőle,
De haláláig hűséges maradt...

Elhibázták...
A pipogya sortűz csak megsebezte...
Fejét csóválta...
Az osztrákra nézett,
A tiszt nem bírta a farkasszemet..
Kiss Ernő aztán maga vezényelte
Az életét kioltó sortüzet...

Nem felejtjük,
Míg létezik Haza...
Béke poraira...

A néhai Harry Hill Bandholtz tábornok 1919. október 5-én

Ezerkilencszáz-tizenkilenc
Októbere volt,
Magyarországon csüggedt, beteg
Halál kóborolt.

Fővárosunkban nyüzsögtek a
Román katonák,
Nemzethalálról susogtak a
Kiskörúti fák.

Októberi Nap húzódott
A bozót mögé,
Teherautók álltak a
Múzeum elé.

Jött a területrablók nagy,
Zajos serege,
Hogy a Múzeum kincseit
Tőlünk elvegye.

Festett pofájú tisztek,
Sok teherautó...
No, itt aztán bőven akad
Rabolni való.

Román vigyorok a Múzeum
Poros udvarán;
Rablott jelen mellé múlt is
Kellene talán...

Budapest szívében ellenség,
Kétharmad ország oda...
Miért grasszálhat Budapesten
Ennyi román katona?

Károlyi, Linder, meg Kun Béla...
Magyar végzet így pereg...
Úgy tűnik, a végén nem maradt
Se haza, se hadsereg...

Magyarországon győzelmet ül
A sátán, s a bakarasz,
Már benn is van a Múzeumban
Az első román szakasz...

Lehet-e ebből újrakezdés,
Vagy minden az ebeké?
A Nemzeti Múzeumnál
Ki áll a rablók elé?

Néhány múzeumőr csüggedten
Bámul ki az ablakon,
Aztán valahol a városban
Megcsörren egy telefon.

Odakint záporoznak a
Pökhendi parancsszavak,
A Múzeum lépcsején már
Egy újabb román csapat.

Most feltűnik váratlanul
Egy másik egyenruha,
Bandholtz tábornok, kezében
A lovaglóostora.

Bandholtz tábornok dühös arccal
Áll a román tiszt elé,
A korbácsát suhogtatja:
"Gazemberek, kifelé!"

Ötöl-hatol, ellenszegül a
Festett képű kapitány,
De - nagy rúgás a combtő fölé,
S máris indul a román.

Egy szál ember egy korbáccsal
Most művel modern csodát,
El is hordja az irháját
A román katonaság.

....

Később a Múzeum kertjében
Szobrot emeltek neki,
Jelezve, hogy Magyarország
Soha el nem felejti.

Románia tiltakozott
A szobor terve ellen,
De ha mégis, Bandholtz kezében
Az ostor ott ne legyen...

Hosszas vita után mégis
Megszületett a szobor;
Bandholtz kezében hátul van
Az ominózus ostor...

....

Az esemény fölé ma már
Egy évszázad tornyosul...
Megmaradt a Múzeumunk..
Köszönjük, Tábornok Úr!

Autós rigmus

Nap mint nap kocsival járok,
Hol beszállok.
Hol kiszállok.

Érnek, amíg megyek-jövök,
Bosszúságok és
Örömök.

Jobbról-balról suhan, éled
Volán mögül szép az Élet.

Kátyús, repedt, rossz utakon
Kormánykerekem forgatom.

Látok őzet, macskát, lovat,
Előzgetek traktorokat.

Senkire rá nem tapadok,
Tisztes távolságot tartok,

S ha ezt nem adják meg nekem,
Mindennél jobban rühellem.

Luxusverdás nyegle palik
Az indexet nem ismerik.

Vágódnak, mint a féltégla
Egyik sávból a másokba...

Országúton még csak hagyján,
A frász a városban jön rám.

Piros lámpák hosszú sora;
Tiszta kutyakomédia.

Ott egy tanulókocsi nyög,
Mögötte busz prüszköl, köhög,

Lefullad egy béna vitéz,
A zöldet elérni nehéz...

Október, a Tél heroldja

Október a Tél heroldja,
Fátum végzéseit hordja.

Fényes, színes glédába áll,
Tél testvérrel kollaborál.

Ködbe fúlnak a hajnalok,
Rövidülnek a nappalok.

Hullámvasúton Tél felé -
Talán újabb Tavasz elé.

A végzet nem Isten gondja...
Október a Tél heroldja.

Isten nem alkuszik soha

Isten nem alkuszik soha,
Nem téveszt meg a mosolya.

Kicsinyes törvényt sosem szab,
Rangon, protokollon nem kap.

Nem számít se szín, se mérték,
Csupán a valódi Érték.

Isten nem alkuszik soha
Nincs karrierje, vagyona.

Földi búzát sose kaszál,
A túlerő mellett nem áll.

Nem les be a nászi ágyba,
Nem rejt tilalmat a vágyba.

Remeg a sátán potroha,
Isten nem alkuszik soha.

Őszi tücsök ciripel

Őszi tücsök ciripel,
Amíg élünk, hinni kell.

Isten belülről figyel,
Míg élünk, szeretni kell.

Amíg hiszünk, élni kell,
Őszi tücsök ciripel.

Iskolai antológiánk

Hetvennél több kortárs költőnk
Ötödfélszáz verse
Jó hat esztendeje került
Ebbe a kötetbe.

Minden magyarlakta vidék
Határon túl, s innen
Találhat hazai szerzőt
A zöld táblás könyvben.

Értékes mű akad benne
Bőven, s - ma sem bánom,
Teljességgel hiányzik a
Hivatalos kánon.

Budapesttől Wellingtonig
Szerte a világban
Összefogtunk ebben a szép
Antológiában.

Borítóját jó erdélyi
Magyar kéz rajzolta,
A kiadó is erdélyi
Volt, aki kiadta.

Hetvennél több magyar költő
Tisztességes vágya:
Jó verset kapjon gyermeke
Vagy az unokája.

Hangozzanak, ha jönnek az
Ünnepélyes percek,
Mai magyar iskolában
Mai magyar versek.

Nem érdekel minket sem a
Díjak protokollja,
Sem a hivatali líra
Rozzant dísz-akolja.

Neoavantgárde, posztmodern...
Pince-égben szárnyal,
Közönség nélkül nagyon jól
Megvan önmagával.

Formabontás szakadéka
Bezárult felette,
Önmagát a Lótuszevők
Szigetén feledte.

Nem csókolgatjuk hivatal
Pénz-agyarú száját,
Jobban tiszteljük a magyar
Líra hagyományát.

Új kor készül, új világot
Mutat a Teremtő,
De Költészet nélkül nem lesz
Emberi jövendő.

Piros lapra a világból
A líra nem áll ki,
Továbbra is érvényben van
Csak rá kell találni.

Szerelem és hazafiság,
Élni,
Hinni,
Látni;
Új Lírában ezt mind újra
Kell definiálni...

Hetvennél több magyar költő,
Még élünk, fogadjuk;
Magyar Költők vagyunk...
Soha fel nem adjuk.

A pákozdi csata emlékezete

Verőfényes szép idő volt akkor.
A díszgombokon csillogott a Nap...

Egy fekete, háromszögű kalap
Alatt a szem akkor pillantotta meg
Azt a sereget,
Amely Pákozd és Sukoró között
A magyar függetlenség védelmére
Legott
Felsorakozott...

Talán ma egyáltalán nem ezt várta
Jellasics bán
Őexcellenciája...

A reggel kezdett délelőttbe nyúlni...
Úgy tűnik,
Nem fognak visszavonulni...

Nem ezt ígérték Bécsben!
Skandalum!
Úgy volt, hogy nem lesz igazi hadjárat,
Az út egyenesen Pestre vezet,
S nem lesz egyéb,
Mint szüreti menet.

Hogy zsákmány lesz majd,
Több is, mint elég,
A magyar söpredék,
Ijedten hallgat el,
Csak néhány tucat
Akasztófa kell...

Kegyelem
Majd csak később adható,
Minden rebellis
Kötélre való.

A magyar majd menekül
Nyakra-főre,
A császár nevében
Gyerünk,
Előre!

Pesten lesz áldomás,
Meg hivatalos felhatalmazás,
Teljhatalom,
Utána kitüntetés,
Nagy halom...

De mégis...
Pesten mi történhetett?
A háromszögű csákó megremeg..
Felsorakozott
A magyar sereg...

"Mindegy!
Túlerőben vagyunk!
Előre!
Zenekarunk a Gotterhaltét zengi,
A lázadókat ne kímélje senki!

Ez itt harcképtelen
Lázadó csürhe,
Futni fognak az első lövésre.
A rendes csapat közöttük kevés,
Azoknak jár
A megtizedelés;
A fegyveres lázadás nem akármi;
Hogy merészelnek az utamba állni?"

Már szól az ágyú,
A puskák ropognak,
Jellasics hadai beleszaladnak
A most születő honvéd hadseregbe...
Megtorpannak...
Az őszi nap meleg...
Délután már
Hátrálni
Kezdenek...

Egy pesti hírlapíró jegyzetel,
Már lóháton száguld az inasa:
"Pákozdnál megkezdődött a csata!"

Jellasics izzad...
Meleg a szeptember...

"Az ön zászlóalja nem boldogul?"
"Nagy veszteségem van, tábornok úr!"

"Menjen rohamra tüstént
A lovasság!
A vértesek, meg dragonyosok tudják,
Hogyan kell azt a csürhét eltaposni!"

Tüstént rohamra indul
A lovasság,
De odaát is
Lovasok fogadják,
A Miklós-huszárok kardja ragyog,
Már menekülnek a dragonyosok,
A lomha vértes
Fogságba esik,
Vagy huszárszablyával ismerkedik.

"Mi ez a vad, rettegő csőcselék?"
"Ez az ön balszárnya, tábornok úr!"
Jellasics bajsza
Csúnyán
Lekonyul...

       *

Leszáll az est,
Csak ágyúharc folyik.
A magyar had őrzi állásait.
Hét ember nem élte túl a csatát,
De sokkal több a halott - odaát.

Honvédek ülik körül a tüzet,
Tudják: lesz sokkal nagyobb ütközet,
A mai napon
Bennük,
S Általuk
Most született meg
A Honvédsereg.

A néhai Lenin elvtárs

A néhai Lenin elvtárs
Uljanovnak született,
Sírból vett igazolványtól
Neve később "Lenin" lett.

Múltjáról áriát gyártott
Bolsevik triangulum,
Mű-gránit lett, rossz ál-pátosz,
Hamis evangélium.

Anyag-elv hívő-serege
Profán mítoszokban hisz,
Nem is fontos a valóság,
Főleg nem a szifilisz.

A néhai Lenin elvtárs
Szimbirszk mélyén kóborolt,
Egy felakasztott merénylő
Csöndes öcsikéje volt.

Aligha gondolta volna
Kerenszkij igazgató,
Hogy a fia ellensége
Lesz majd ez a nebuló.

Uljanov ifjú korában
Nem voltak még nagy viták,
Nem sejtették, hogy majd egyszer
Profán szentté avatják.

A néhai Lenin elvtárs
Elméletileg hevült,
Szociáldemokratából -
Bolsevikká lényegült.

Erőszak apostola volt,
"Elméletileg" kemény,
Szaporodott, vörösödött
A doktrína-gyűjtemény.

Hogyha Isten nem létezik,
Mennyországnak sincs helye,
Akkor minden üdvösségnek
Csak erőszak a neve.

A néhai Lenin elvtárs
Erőszakra buzdított,
S gyilkossá lett híveivel
Kezet többé nem fogott.

Mihelyt kitört a háború,
Forradalomról beszélt,
De máig se tudja senki,
Hogy külföldön miből élt.

Mindig talált feje fölé
Jó, polgári fedelet,
Sokan azt rebesgették, hogy
Német ügynök lehetett.

A néhai Lenin elvtárs
Puccs céljából hazatér,
Trockijé lett a fáradság,
Az övé meg a babér.

Államfő lett hamarosan
Véres orosz ég alatt,
A végén pedig kitömték,
Mint valami madarat.

Aztán az osztályharcnak ki
Kellett élesednie;
Egész keleten Lenin lett
Isten profán gúnyneve.

Az elfeledett Régmúlt

Elfeledett Régmúlt zörög
Jelen ablakán,
Fülhallgatót vesz ellene
Tüstént a profán.

Hadd kattogjon a megszokott
Bárgyú gépzene,
Ne kelljen az Igazsággal
Szembesülnie.

Múlt kincsei helyett csupán
A "kortárs" salak,
Gondolatok helyett meg csak
Sivár jelszavak.

Elfeledett Régmúlt mélyén
Született a Hit,
Nálunk sokkal jobban tudja
Jövőnk titkait.

Hogyha egyszer jobb világot,
Jövőt akarunk,
Tudnunk kéne, honnan jöttünk,
Hogy miért vagyunk.

Embernek Isten kegyelme,
Majomnak banán...
Elfeledett Régmúlt zörög
Jelen ablakán.

Fáradt őszi éjszakákon

Fáradt őszi éjszakákon
Villámként csap le az álom.

Citeráznak hűvös szelek,
Didereg a csillagsereg.

Kint hideg eső hegedül,
Ásít a nappali belül.

Remény-madár Jövő-ágon;
Fáradt őszi éjszakákon.

Isten vállán őszi kabát

Isten vállán őszi kabát,
Hallgatja a szelek szavát.

Őszi kertben sétálgatva
Gyümölcsfáit babusgatja.

Hull a levél a kis kertben,
Talán söpröget is csendben.

Isten vállán őszi kabát,
Múlt tükrében nézi magát.

Az egykori teremtések
Helyén csak Atlantisz-véset...

A miénk a jelenlegi,
Hogy sikert hoz-e? Nem tudni...

Isten vállán őszi kabát,
Issza a tavalyi borát.

Őszi eső, didergető

Őszi eső,
Didergető,
Elmúlt álmokat kergető...

Csodát az Akarat tehet,
A várakozás - átmenet.

Az árban sodródó levél
Csak múltban vagy jövőben él,

De a Teremtő Akarat
Mindig a Jelenben marad...

Télen át Tavaszra leső
Didergető
Őszi eső...

Ködsüveges vén Szeptember

Ködsüveges vén szeptember;
Morajlik az Idő-tenger...

Zúg a véletlenek árja,
Jelen vár jövő-dagályra.

Vagy személyes felelősség,
Vagy orwelli frázis-bőség...

Végzet-bottal Isten nem ver;
Ködsüveges vén szeptember.

Szeptemberi vasárnapon

Szeptemberi vasárnapon
Ásít a Remény,
Beragyogja a házat az
Őszi verőfény.

Szeptemberi réteken még
Mosolyog a fű,
Utcákon és udvarokon
Harsog a derű.

Szent nyugalom kora jön, vagy
Gonosz változás?
Minden szép Jövő először
Csupán - látomás...

Isten adjon a Magyarnak
Élni szent Erőt,
Nem mindegy, hogy áhítjuk, vagy
Féljük a Jövőt.

Ragyogja be Hazánkat a
Szent, isteni Fény;
Szeptemberi vasárnapon
Ásít a Remény...

Őszi halál keresztútján

Őszi halál keresztútján
Depresszió üldögél,
Vén anyóka álarcában
Sorscsapásokról mesél.

Ha a vándor útja közben
Egyszer elébe ülne,
Mindörökre ott maradna,
Zárulna a kelepce.

Széles hitehagyás között
Vékonyka ösvény a Hit,
A valóság pesszimista
Felfogása elvakít.

Őszi halál keresztútján
Keserű a levegő,
Hallgat a Múlt, ég a Jelen,
Sírva jajgat a Jövő.

Végzet profán világában
Néma tótágas a rend,
Nagy ostobaság elhinni,
Hogy a holt anyag - teremt...

Őszi halál keresztútján
Bámul a vén mostoha,
Míg van akaratunk Élni -
Észre sem vesszük soha.

Istenfélő szeptemberben

Istenfélő szeptemberben
Újra élni kezd az ember.

Búcsút intett vidám Nyarunk,
Tudjuk: egyszer majd meghalunk.

A kánikula tova lett,
Hideg fúj ébresztő jelet.

Istenfélő szeptemberben
Újra észbe kap az ember.

Szeptemberi hétköznapok

Szeptemberi hétköznapok;
Nyár fájó emléke sajog.

Korán jött őszi hidegben
Nosztalgia szele rebben.

A vén Idő foga vacog;
Keményednek a hajnalok.

Hátunk mögött tegnap kocog;
Szeptemberi hétköznapok.

Örök válaszút a világ

Örök válaszút a világ;
Istent nem mindenütt hallják.

Bőg a dogmatikus fajta,
Isten csak mosolyog rajta.

Amerre nagyobb a lárma,
Ott nincs üdvösség, csak számla.

Örök válaszút a világ,
Minden kétely lélekbe vág.

Az Évfordulónk utáni napon...

Az Évfordulónk utáni napon
Ragyog az én
Drága Kis
Csillagom...

Meghitt és csendes
Kora őszi estén,
Felhőfodrok az égbolt
Néma testén...

A kert mélyén egy
Tücsök ciripel,
A hallgatag Isten
Csendben figyel...

Itthon ragyog
Az én
Kis Csillagom;
Amíg csak élek,
Szeretem
Nagyon....

Évfordulónkra - Anikómnak

Drága Kincsem,

Te nagyon

Aranyos,

Te mindig szép,

Mindig kívánatos,

Kicsi Tündérem,

Csacsogóm,

Csinoskám!

Még temérdek szép boldog évet

Hozz rám!

Régi őszön, Atlantiszon...

Régi őszön,
Atlantiszon...
Elmerengtek a tegnapon...

Mélázgattak a holnapon,
Szidták az Életet - nagyon...

Nem látták, hogy a hegyfokon
Sunyi, sötét végzet oson...

Régi őszön,
Atlantiszon...
Alkudoztak a piacon.

Volt "tartozik", meg "követel",
Vész szele se sodorta el.

Tettek-vettek,
Irigykedtek;
Profán módra veszekedtek.

Sunyi, profán végzet oson
Régi őszön,
Atlantiszon...

A Szép mindig természetes

A Szép mindig természetes,
Nem csinálmány-féle,
Velünk együtt vegyül el az
Isten örömébe.

Nem diszponál se hatalom,
Se a pénz felette,
Olyan marad, amilyennek
Isten teremtette.

Ha doktrína-vitézek az
Erőszakra lesnek,
Tákolmányaik a Széptől
Mindig messze esnek.

A Szép mindig természetes,
Mint a tiszta sóhaj,
Lelkünk kicsi szobájában
Él együtt a Jóval.