2019. október 5., szombat

A néhai Harry Hill Bandholtz tábornok 1919. október 5-én

Ezerkilencszáz-tizenkilenc
Októbere volt,
Magyarországon csüggedt, beteg
Halál kóborolt.

Fővárosunkban nyüzsögtek a
Román katonák,
Nemzethalálról susogtak a
Kiskörúti fák.

Októberi Nap húzódott
A bozót mögé,
Teherautók álltak a
Múzeum elé.

Jött a területrablók nagy,
Zajos serege,
Hogy a Múzeum kincseit
Tőlünk elvegye.

Festett pofájú tisztek,
Sok teherautó...
No, itt aztán bőven akad
Rabolni való.

Román vigyorok a Múzeum
Poros udvarán;
Rablott jelen mellé múlt is
Kellene talán...

Budapest szívében ellenség,
Kétharmad ország oda...
Miért grasszálhat Budapesten
Ennyi román katona?

Károlyi, Linder, meg Kun Béla...
Magyar végzet így pereg...
Úgy tűnik, a végén nem maradt
Se haza, se hadsereg...

Magyarországon győzelmet ül
A sátán, s a bakarasz,
Már benn is van a Múzeumban
Az első román szakasz...

Lehet-e ebből újrakezdés,
Vagy minden az ebeké?
A Nemzeti Múzeumnál
Ki áll a rablók elé?

Néhány múzeumőr csüggedten
Bámul ki az ablakon,
Aztán valahol a városban
Megcsörren egy telefon.

Odakint záporoznak a
Pökhendi parancsszavak,
A Múzeum lépcsején már
Egy újabb román csapat.

Most feltűnik váratlanul
Egy másik egyenruha,
Bandholtz tábornok, kezében
A lovaglóostora.

Bandholtz tábornok dühös arccal
Áll a román tiszt elé,
A korbácsát suhogtatja:
"Gazemberek, kifelé!"

Ötöl-hatol, ellenszegül a
Festett képű kapitány,
De - nagy rúgás a combtő fölé,
S máris indul a román.

Egy szál ember egy korbáccsal
Most művel modern csodát,
El is hordja az irháját
A román katonaság.

....

Később a Múzeum kertjében
Szobrot emeltek neki,
Jelezve, hogy Magyarország
Soha el nem felejti.

Románia tiltakozott
A szobor terve ellen,
De ha mégis, Bandholtz kezében
Az ostor ott ne legyen...

Hosszas vita után mégis
Megszületett a szobor;
Bandholtz kezében hátul van
Az ominózus ostor...

....

Az esemény fölé ma már
Egy évszázad tornyosul...
Megmaradt a Múzeumunk..
Köszönjük, Tábornok Úr!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése