Egy kiskutya emlékére

(Anyósom, özvegy Bundik Lászlóné Borcsi nevű kutyájának emlékére)

Az utolsó ott jártamkor
Láttam, mit tesz Veled a kor.

Rám néztél. Tudtad, nem vitás:
Az utolsó simogatás...

Békében Léttel, világgal,
Eltávoztál - méltósággal...

Ritka bájos kutya voltál,
A végsőkig kitartottál.

Tizenöt évi szolgálat
Után hagytad el a házat.

Idősödő gazdáidat
Éltetted és vigasztaltad.

Ahogy vénségre jutottál,
Egyetlen Társnak maradtál...

Vidám kiskutyaként kezdtél,
Okos aggastyánná lettél.

Romló szemmel, füllel, testtel,
De nem romló szeretettel.

Mind lassabban, csendesebben,
Mégis mindig kedvesebben...

Mindig őszinte maradtál,
Ezer boldog percet adtál.

Áldottá tett a Hűséged;
Áldott legyen az Emléked...

Kísérjen az Örök Béke,
Meg a szép percek emléke!