KÉTSZÁZNEGYVENHATODIK RÉSZ
Karen Bozchana Kadlecikova savanyú arcot vágott.
- De mit? Mi a csudát? És hogyan?
Ed Philips tanácstalanaul csóválta a fejét.
- Ha tudnám, megmondanám.
- Mégis, mi lehet?
A férfi széttárta a karját.
- Sejtelmem sincs, Karen. A háttérben valami ismeretlen mechanizmus lappang. Bár tudnám.
Karen szája széle remegett. A szőke nő most félelmetesen közel állt a hisztériához.
- Ez kibírhatatlan! Megőrülök!
Ed Philips úgy érezte, mindania kell valamit. Úgy vetette oda, akár egy mentőövet:
- Bármi is, valószínűleg úgy van veled, hoy semmilyen szinten sem tudsz róla. Lehet, hogy még hipnózissal sem lehetne kiszedni belőled.
Ahogy kimondta, már látta, hogy csak tetézte a bajt. A sőke nő arca ijesztően eltorzult.
- Hogy mi lehet? – morfondírozott tovább kínjában Ed Philips. – Valami olyasmi, amit az Ultenberg-csoport tagjai magukra nézve veszélyesnek tartanak.
Meglepődve látta, hogy Karen ettől megnyugszik.
Helmut azonban felkapta a fejét.
- Azt mondod, hipnózissal se tudnák meg tőle.
Ed Philips bólintott.
- Azt! – vetette oda kurtán.
Helmut Schellenberg gúnyosan elmosolyodott.
- Ugye, te semmit sem értesz a hipnózishoz?
- Te igen?
- Nem lehet bárkit bármikor hipnotizálni. Nagyon kényes folyamat. Fel kell rá készíteni az alanyt, és szükség van az együttműködésére. Szerintem hipnózis alatt Karen tudná, hogy miféle dolgot vagy küldetést vett át.
- Gondolod?
- Az elme kontrollja nem játszható ki, Ed. Akármit aggattak rá, Karen valamilyen szinten tud róla.
- Akkor miért nem próbálták hipnotizálni?
Valószínűleg későbbre tartogatták. Előbb teljesen meg akarták törni az akaratát, hogy tökéletesen engedelmes legyen.
Ed Philips meglepetten nézett rá.
- Lehet, hogy mondasz valamit. De akkor sem tudunk rájönni, miről lehet szó. Az időnk meg kevés. Valószínűleg maga Morgensohn sem tudta, mit ad tovább. Csak arra tanították meg, hogyan passzolhatja le. Karen még ezt sem tudja. Az esélyünk nulla.
Nem vette észre, hogy Karen előtte áll, és – mosolyog. Ahogy fölnézett, meglepődött.
- Tehát – foglalta össze a szőke nő. – Valamit rám ruházott, amelynek a mibenlétéről sejtelmem sincs. Az Ultenberg-csoportot aggasztja. Vajon miért?
- Nyilván sokkal többet tudnak, mint mi, Karen.
- Mit tudhatnak?
Ed Philips értetlenül nézett rá.
Nem vette észre, hogy Karen előtte áll, és – mosolyog. Ahogy fölnézett, meglepődött.
- Tehát – foglalta össze a szőke nő. – Valamit rám ruházott, amelynek a mibenlétéről sejtelmem sincs. Az Ultenberg-csoportot aggasztja. Vajon miért?
- Nyilván sokkal többet tudnak, mint mi, Karen.
- Mit tudhatnak?
Ed Philips értetlenül nézett rá.
- Mit tudhatnak, Ed?
A férfinak most már hang se jött a nyelvére.
- Ha te nem tudod, majd én megmondom. Logikailag csak két lehetőség van: Vagy azt tudják, mit tartalmaz a nálam lévő, megfoghatatlan dolog, vagy azt, hogy ki küldte. Az első esetben pontosan tudják, hogy veszélyes. A második esetben halálos ellenségüknek tartják, aki küldte.
- Így van, Karen! – vágta rá Helmut.
A szőke nő elmosolyodott.
- Így csak találgatunk, és sohasem jövünk rá, miről is lehet szó.
Mindkét férfi bólintott.
- Meg kell fordítanunk a kérdést – mondta a szőke nő.
- Megfordítanunk?
- Igen. Mi az, ami veszélyes az Ultenberg-csoportra nézve?
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése