2014. március 3., hétfő

A Kárpátok génjei

Magunkban hordozzuk mindannyian
A Kárpátok alatt.
Mióta itt az első tűz kigyúlt,
Vagyunk a téres,
Messzi,
Messzi
Múlt.
—-
Az Idő sötét torka nyelte el
A régi népeket;
Valaha rég a Kárpátok alatt,
Először építettek házakat,
Emlékük kútba hullt,
Borítja régi
Messzi,
Messzi
Múlt.
—-
Génjeinkben,
Vérünkben élnek
Ők;
Az első építők,
A hídverők;
Házakat emeltek vályogból,
Kőből;
Ők építettek itt Hazát
Először.
—–
A vérrel adták tovább,
Ami szép;
Aki itt él,
Mind
Ugyanaz a nép.
—–
Ugyanazok a hegyek,
A föld,
Az ég,
Ugyanaz a nép,
Mint akkor rég.
—-
Mindegy, hogy ki milyen nyelven beszél,
Vérünkben
Az Ősök Népe
Él.
—-
Jöttek hódítók,
Perc-létű urak;
Az Ősök Népe mindig
Megmaradt.
—-
Nyegle uralmat külvilág hozott,
És rabol,
Amíg csak rabolhatott.
—-
A Múlt szava most sírva bujdokol,
De a régi Szeretet
Él még
Valahol.
—–
Magunkban hordozzuk mindannyian
A Kárpátok alatt.
Mióta itt az első tűz kigyúlt,
S mára száraz avarrá fakult
A Múlt.
—-
A Kárpát-medencényi
Ősanya
Itt Minden népnek egyformán
Haza.
—-
Trianon-szagú gyűlölettömeg
Varjúraja a Kárpátok felett,
Pedig bennünk még mindig jót remél,
Az ősi vér,
Amely itt őriz annyi ezredévet,
És családjává fogad
Minden népet.
—–
Anyaistennő,
Boldogasszony népe,
Áldását Isten százszorosan mérte,
Hogy jólét legyen,
Béke;
Csak egymást kéne megbecsülnünk
Érte.
—–
A megosztottság: gyilkos
Vén ragály,
Csak a rablót segíti a viszály.
—–
Őrzött Időnk Talán a Végtelen,
Zúg ereinkben
A Történelem.
—-
Mindig új gólem tépné darabokra,
De egybe vágyik
Minden hegye,
Bokra.
—-
Egyben?
Biztonság szent hazája volna,
De baromfiudvar – szétdarabolva.
——
Akármi nap tűz,
Vagy zegernye fagy ver,
Itt sohasem egyesíthet fegyver.
Csak szabad akarat.
—-
Kárpátok génjei;
Beláthatatlan Múlt
Emlékei;
Egy árva, elárult Történelem
Vére száguld az ütőereken.
—–
Áll mesterkélt,
Rózsaszín teraszon
A globalizált,
Kisstílű haszon.
Kamat-táncos, idomított agyak,
És valóság helyett
Csak műanyag.
—–
A jelen hangos emlékezete -
Drótos fülekben silány gépzene.
—-
Akármi halt meg,
Bárhogy elfajult,
Segíthet még
A messzi
Messzi
Múlt.
Csak közös vér,
Közös akarat
Épít jövendő házakat, falat,
S teremt közös hazát
A Kárpátok alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése