Amint újra a közelembe érsz,
Arcom virul, a kedvem könnyűvé lesz,
S munkámba újra visszatér a Lélek;
Veled – élek.
—–
A betegséget, mint elnyűtt kabátot
Veszed le rólam,
Éltetsz, mint az Isten,
Célt akasztasz a jövendő nyakába.
—–
Ha ködös napok hitemet orozzák,
Jó csendes este hazatérni
Hozzád.
—–
Amíg a Jelen jóra válni kába,
Együtt nézünk a jövő-éjszakába.
—–
Amíg a Lét anyagtalanra válik,
Vagyunk egymásnak végig,
Mindhalálig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése