Kétszázharmincötödik rész
A szőke nő a homlokára csapott:
- Hát persze! – csaknem megkönnyebbült.
A következő pillanatban azonban újra elfelhősödött a homloka.
- Lehetetlen! Olyan helyre vannak bezárva, ahonnan semmiféle jel sem juthat ki! A foglyok nem adhatnak jelet!
A két férfi töprengett. Ed Philips fakó arccal bámulta a padlót, Helmut keze remegett. Utóbbi szólalt meg legelőbb.
- Talán valami mentális módon jelezhet?
- Ezen mit értesz? – kérdezte tőle bosszúsan Ed Philips. – Miféle mentális módon?
Helmut maga se nagyon tudta, mit feleljen erre.
- Sok helyen próbálkoznak telepátiával – mondta aztán bizonytalanul. Ahogy Ed Philips megnyúlt képére nézett, növekedett az önbizalma. – Esetleg nekik sikerült. Esetleg képesek telepátiával tartani a kapcsolatot.
Ed Philips elkínzott arccal nézett vissza rá.
- Ha ez igaz, sohasem jövünk rá, melyik fogoly jelez.
Kétségbeesetten bámult maga elé.
Karen azonban kapásból leintette.
- Ne hinném – mondta mosolyogva. – Biztos, hogy nem erről van szó.
- Mitől lenne biztos?
- Attól, hogy értelmetlen.
Mind a két férfi mohón leste a szavait.
- Lehet, hogy van telepátia – fejtegette a szőke nő. – nem zárom ki. azt se, hogy valakivel telepatikus kapcsolatba léphet valamelyik fogoly a csatahajó fedélzetéről. Azt azonban lehetetlennek tartom, hogy ez alapján közölni tudja a telepatikus partnerével a térben elfoglalt pontos helyzetünket.
A két férfi egyszerre sóhajtott fel.
- Igaz! – kiáltotta megkönnyebbülten Helmut.
Karen és Ed Philips összenézett. Telepatikusan nem lehet. De valahogyan mégis jelet ad valaki.
Akkor hát ki? Hogyan?
Karen hosszan nézett Ed Philips szemébe. Tudta, hogy a férfi tőle várja a megoldást. Mit tehetne?
„Admirális a hajónak! A foglyok között akad-e gyanúsított.”
A számítógép nyilvánvalóan felkészült már erre a kérdésre:
„Hajó az admirálisnak. Aprólékosan, egyenként sorra ellenőriztük az összes foglyot. Egyetlen olyan sincs közöttük, aki bármilyen oknál fogva gyanúsabb volna a többinél. Azt is ellenőriztük, van-e közöttük olyan személy, aki azonosítható volna egy titkos létesítményben dolgozó tudományos kutatóval, esetleg ismert hírszerzővel. Az eredmény: negatív.”
Karen bólintott. Hát persze! A számítógép által elérhető nyilvántartásban egyik fogoly sem szerepel; ami nem jelent semmit. A titkos létesítményekben dolgozó kutatók értékesebbjeinek kiléte aligha nyomozható ki. a hírszerzőké még annyira se.
Nem jutottak előre semmit.
Valóban nem? A szőke nő mosolygott.
Aztán rájött a megoldásra.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése