SZÁZTIZENHARMADIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Várjunk csak! Hogy’ is van ez?
A Nagy Lázadás több mint ötven esztendővel ezelőtt tört ki. Alig négy évig tartott. Ha Williams admirális akkor negyven-ötven esztendős volt, akkor ma legfeljebb – ha még mindig tengődik valahol – kilencven-száz esztendős aggastyán lehet, aki alig lát, rosszul emlékszik, és esetleg a hamut is mamunak mondja.
Vagy mégsem?
„Hajó a kapitánynak! A konspirációs üzemmód kiterjesztése az egykori szövetségi flottához tartozó Nelson-osztályú csatahajó, a BB-58 UNS Rodney irányába iegn nagy százalékban kimeríti mindazt, amit a szabályzat a hazafisággal és a nemzeti érdekek szem előtt tartásával kapcsolatban megfogalmaz. Az elképzelés sikeres teljesítése esetén Karen Bozchana Kadlecikova kapitány igen magas kínai kormánykitüntetésre számíthat. A várható eredményre való tekintettel tökéletesen indokolt a tartalék kapacitás felhasználása.”
Karen Bozchana Kadlecikova kapitány nagyot sóhajtott. A dolog politikai vetületét nem vette számításba, az adott szorult helyzetben az csak végtelenül távoli és halovány szempont lehetett – egészen mostanáig.
Csakhogy…
Amennyiben végigviszi a tervét, ezek a bizonyos politikai szempontok hirtelen már nem is lesznek annyira távoliak. Megtehetné persze, hogy félresöpri az aggályokat, de a későbbiek során a politikai megfontolások egyre nagyobb problémát okozhatnak. A konspiráció kiterjesztésével gyakorlatilag Kína birtokába ad egy Nelson-osztályú csatahajót. Megteheti ezt?
Lehet, hogy emiatt sohasem adhatja majd vissza a könnyűcirkálót a kínaiaknak? Ezen sürgősen el kell gondolkodnia. Nem biztos, hogy egy ilyen fegyvert a kínaiak kezébe juttathat. A másik oldalról pedig: valószínűleg sokkal megnyugtatóbb lenne, ha a hajó kínai tulajdonba kerülne ahelyett, hogy a jó ég tudja, ki birtokolja, és mire használja.
De ha már a politika szóba került, más aggályok is lehetnek. Ettől a szőke nő arca elborult. Voltaképpen még azt sem tudhatja, mennyire bízhat meg a két társában. Ed Philips ügynök, ezt nem is titkolja. Kinek a szolgálatában áll valójában, és mire számíthat tőle?
Hát Helmut? Az ő esetében látszólag egyszerű a helyzet: az apja köztiszteletben álló gazdálkodó a Monsterland-en, rabszolgákat tart, legfőbb szempontjuk a családi birodalom biztonsága.
Vagy van más is?
A világűrbe szabadult emberiség helyzete végképp átláthatatlanná vált, senki sem tudja, voltaképpen hány gyarmat, hány állam, hány egyéb képződmény található az Univerzum roppant térségeiben. Mi a különbség állam és nagyvállalat között? Egyáltalán: hogyan kell ebben a helyzetben definiálni az államot? Ki a barát, és ki az ellenség? Kinek mi az érdeke, vagy mit tart érdekének? Melyik állam – vagy egyéb képződmény – milyen céllal cselekszik, mi lehet tetteinek a következménye?
Karen Bozchana Kadlecikova megcsóválta a fejét. Ebben a káoszban lehetetlen valamiféle rendet teremteni, az átláthatatlanság minden dzsungelnél sokkal de sokkal kilátástalanabb, reménytelenebb. Kiben lehet itt megbízni, és kiben nem?
A szőke nő határozottan megrázta a fejét. Nem.
Nem.
Nem fog beleesni a bizalmatlanság csapdájába, ami a további életét elmondhatatlanul sivárrá tenné. Akkor végképp egyedül maradna, és még azt is az ellenségévé tenné, aki a barátja akar lenni. És nem nyerhetne semmit. A világon semmit.
Nem.
Döntött.
Velem mindenki becsületes. Mindenkit annak tekintek, aki az ellenkezőkét nem bizonyítja. Ha pedig valaki mégsem az, inkább emiatt haljak meg, mint a saját bizalmatlanságom következményeitől.
Nem érdekel, hogy Ed és Helmut kicsoda, hogy ki volt korábban. Most mindketten a barátaim, és azok is maradnak.
Nagyot sóhajtott, és elmosolyodott.
„Hajó a kapitánynak! Nem válaszolt az előbbire, Karen Bozchana Kadlecikova kapitány.”
Karen felocsúdott. Hát persze.
- Kapitány a hajónak! Kérem, folytasd!
„Hajó a kapitánynak! Behatóan elemezve a Nelson-osztályú csatahajók – különösen pedig az osztály egyik utolsóként rendszerbe állított, következésképpen a legfejlettebb megoldásokat alkalmazó, a többi egység harci tapasztalatai alapján foganatosított változtatásokkal elkészülő tagja, a BB-58 UNS Rodney elektronikai és informatikai rendszereit, arra a következtetésre jutottunk, hogy a konspirációnak a nevezett csatahajóra való kiterjesztése megvalósítható.”
Karen nagyot sóhajtott. Ez az!
- Kapitány a hajónak! Van-e ennek bármi akadálya?
„Hajó a kapitánynak! Voltaképpen akadálya nincs. A negyven évvel ezelőtti konstrukció még nem ismerte a konspiráció eljárását. Ez nehézséget okoz abban, hogy feltehetően hosszadalmas lesz a hajó konspirációba kapcsolása. Viszont örvendetes, hogy ennek megfelelően a hajó a konspirációval szemben semmiféle védelmi eszközzel nem rendelkezik.”
Karen sóhajtott.
- Kapitány a hajónak! Hosszadalmas? Mennyire hosszadalmas?
„Hajó a kapitánynak! Eltarthat akár egy telejs negyedóráig is.”
Karen a legszívesebben felnevetett volna. Sokkal hosszabbra számított. Negyedóráig lehet húzni az időt.
Ed Philips állt mellette, legalább egy perce ott lehetett.
- Ed! – fordult hozzá a szőke nő.
- Parancsoljon, kapitány!
A nő egy pillanatra zavarba jött, mert nem tudta, Ed mórikál-e, vagy komolyan gondolja. Aztán úgy döntött, nem vesz tudomást a férfi idétlenségéről.
- Kérlek, vizsgáld meg, hogy a csatahajó fegyverrendszereinek mely részeit képes működtetni a jelenlegi legénység.
- Természetesen, – bólintott a férfi. – valószínűleg képtelenek az igazán veszélyes dolgok üzemeltetésére, de nem árt az óvatosság.
- A térugrás után öt perccel jelentést kérek!
A férfi nagy szemeket meresztett.
- Karen, az túl rövid idő!
- Nincs több, Ed. – aztán harsányabbra váltott. – Térugrásra felkészülni. Hajó a kapitánynak! Térugrás a felkészülés után azonnal!
Minden sietség nélkül beszíjazta magát.
„Hajó a kapitánynak! Úti cél a csatahajó által a valószínűségszámítás alapján betöltött tér?
Karennek határozottan tetszett a központi számítógép gondolkodása. Egyre kevésbé kell szájba rágósnak lennie. Az eddigiek alapján teljesen nyilvánvaló, hogy hol tartózkodik a BB-58 UNS Rodney.
Ahogy kényelmesen elhelyezkedett a székben, arra gondolt, hogy olyasmire készül, ami eddig talán soha senkinek sem sikerült.
Talán meg sem merte próbálni senki.
Az a célja, hogy elfoglaljon egy Nelson-osztályú csatahajót.
Folytatása következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése