Szent László

Vén Idő rajzolta át

Hajdani szép mosolyát.

———

Apa volt és katona,

Nem győzhették le soha.

———

István rokona elkezdte,

Ő volt, aki befejezte.

——-

Életre kel, hogyha kell,

Ő sohasem adja fel.

—-

Legendákban lovagol,

Szeret minket valahol.

——–

Álmainkra figyelmez ő,

Drága, örök védelmező.

——

Magyar dalok örök éke,

Lovagoknak példaképe.

——–

Volt, s maradt az ország atyja,

Árnyékot ad a sisakja.

——-

Látott rossz, dölyfös nyugatot,

Napkeleti áradatot.

—–

Zúgott a gyűlölet szele,

S farkasszemet nézett vele.

—–

A fényes legenda elfed

Könnyet, bánatot, szerelmet.

——–

Veszteséget, halotti tort,

Fájdalmasan megélt szigort.

—-

A fejére sose tette,

Csak maga előtt vitette,

—–

De a hallgatag Korona

Tudta: Ő igazi ura.

——-

Magyar népe szeretete,

El nem múló tisztelete

Őrt áll az emléke felett.

—–

Magyar földön néha talán

Érte fúj a szél;

Egy fejjel

Magasabb

Volt

Mindenkinél.