Arad, 1849. október 6.

Részlet a Választott haza című darabomból

(Nívódíjat nyert a HM és az Írószövetség irodalmi pályázatán, 2009-ben.)

11. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Dobosok, Katonák

(Megperdülnek a dobok.)

TICHY:

Zinner hadbíró százados!

ZINNER:

Parancs!

TICHY:

Őfelsége nevében olvassa fel az ítéletet!

ZINNER:

Értettem!

Ítélet, melyet a magas császári királyi hadsereg-főparancsnokság parancsára összeállított és megesketett teljes haditörvényszék az alább megnevezett vádlott urak, a magyar lázadó hadsereg főnökei ügyében egyhangúlag hozott:
Aulich Lajos, ötvenhét éves, katolikus nőtlen. alezredes;
Török Ignác, ötvennégy éves, katolikus, nőtlen, alezredes;
Láhner György, ötvenhárom éves, katolikus, nős, egy gyermek apja, őrnagy;
Poelt von Poeltenberg Ernő, harmincöt éves, katolikus, nős, három gyermek apja, kapitány;
Nagysándor József, negyvenöt éves, katolikus, nőtlen, kapitány;
Knezić Károly, negyvenegy éves, katolikus, nős, két gyermek apja, százados;
Gróf Leiningen-Westerburg Károly, harminc éves, lutheránus, nős, százados;
Damjanich János, negyvenöt éves, görög nem egyesült vallású, nős, gyermektelen, százados;

Mindezek a vádlott urak a velük szemben folytatott hadbírósági vizsgálat során a megállapított tényállást elismerték, hogy ellentétben a császári királyi hadseregbe való belépésükkor tett esküjükkel, hogy törvényes császárának és királyának csapatai ellen harcolni nem fog, a magyar forradalmi hadsereg soraiban szolgáltak.

Részt vettek a magyar lázadó hadsereg harcaiban az ez év április 14-i debreceni országgyűlési határozatok megvalósításáért, melyek kimondták Magyarország elszakadását a császárságtól és a legmagasabb uralkodóháznak a magyarországi trónutódlásból való kizárását, illetve az állásukban való megmaradással és a lázadó kormány alatt való további szolgálattal ezt hallgatólag elismerték.

Felségsértés bűntette miatt az 5. hadicikk és vele kapcsolatban a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartás 61. cikkelye, az 1848. október 3-i, 20-i és november 6-i legfelsőbb nyilatkozat, továbbá az 1848. november 12-i és 1849. július 1-i kiáltvány értelmében Aulich Lajos és Török Ignác alezredes - Láhner György őrnagy - Poeltenberg Ernő, Nagysándor József kapitány - Knezić Károly, gróf Leiningen Károly és Damjanich János százados vádlott urak az osztrák hadseregben viselt tiszti rangjuk, illetve minden ingó és ingatlan vagyonuk elvesztése mellett; kötél általi halállal büntetendők.

Az ítélet azonnal végrehajtandó!

(Dobpergés.)

TICHY:

Van valakinek mondanivalója?

(Belép Aulich.)

*
o

12. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Dobosok, Katonák, Aulich

AULICH:

Tiltakozom az ítéletben foglalt hazugságok ellen!

(El.)

13. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Dobosok, Katonák

TICHY:

Aulich alezredes úr tiltakozott.

ZINNER:

Ha óhajtja, feljegyzem, őrnagy úr!

TICHY:

Nem óhajtom. Az alezredes urat perceken belül felakasztják.

ZINNER:

Nekem hivatalból fel kell jegyeznem, őrnagy úr.

TICHY:

Mit bánom én, akkor jegyezze!

(Pálcát vesz a kezébe.)

UHTYKA:

Kegyelmet kérek az elítélteknek!

TICHY:

Istennél a kegyelem!

UHTYKA:

Kegyelmet kérek az elítélteknek!

TICHY:

Istennél a kegyelem!

UHTYKA:

Kegyelmet kérek az elítélteknek!

TICHY:

Istennél a kegyelem!

(Eltöri a pálcát.)

Tegye a dolgát, főporkoláb! Hóhér!

(Belép Bott.)

14. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott, Dobosok, Katonák

UHTYKA:

(Tiszteleg.)

Kérem, Pöltenberg kapitány úr!

TICHY:

Felháborító, hogy most is urazni kell ezeket a lázadókat!

(Belép Pöltenberg.)

15. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott, Pöltenberg, Dobosok, Katonák

TICHY:

Hóhér, tegye a dolgát!

BOTT:

Parancs!

(Pöltenberggel el.)

16. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Dobosok, Katonák

(Dobpergés.)

ZINNER:

Túlságosan hosszú. A hóhér erőlködik.

UHTYKA:

Közönséges gerendákból lettek a bitók, nem alkalmasak. Leér a lábuk. Ezt bárki megmondhatta volna előre is.

TICHY:

Kifogásol valamit, főporkoláb?

UHTYKA:

Igen, őrnagy úr! Ez a kivégzés embertelen. Az elítélt még mindig él.

TICHY:

Nem fél, hogy megfenyíttetem?

UHTYKA:

Nem, őrnagy úr.

TICHY:

Jelenteni nem tud?

UHTYKA:

Jelentem, nem félek, őrnagy úr!

TICHY:

Nem fél? Miért nem?

UHTYKA:

Jelentem, azért nem, mert a magafajta törzstiszt urak nem fognak beállni porkolábnak, őrnagy úr!

ZINNER:

Meghalt az elítélt!

(Belép Bott.)

17. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Dobosok, Katonák

BOTT:

(Tiszteleg.)

Őrnagy úr, jelentem, elvégeztetett!

TICHY:

Tegye a dolgát tovább!

UHTYKA:

Kérem, Török alezredes úr!

(Belép Török Ignác.)

18. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott, Török Ignác, Dobosok, Katonák

(Leesik Török parókája.)

TÖRÖK IGNÁC:

Még ez is!

(Elsírja magát.)

TICHY:

Nem szégyelli magát? Sírni, mint egy gyerek!

TÖRÖK IGNÁC:

Szégyellje magát ön, hóhérlegény!

(Bott és Török Ignác el.)

19. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Dobosok, Katonák

(Dobpergés.)

ZINNER:

Valami baj van!

TICHY:

Mi baj volna, százados? Felkötnek egy újabb lázadót!

UHTYKA:

Szerintem Török alezredes úr szívszélhűdést kapott.

TICHY:

Mi van?

UHTYKA:

Halottat akasztunk.

TICHY:

És az miért baj? Maga nem hallott még a kötelező katonai formaságokról, Uhtyka? Azt hiszi, mert vén porkoláb, mindent megengedhet magának?

UHTYKA:

Őrnagy úrnak alázatosan jelentem, azért, mert hullagyalázás!

TICHY:

A magas haditanács nem fogja nehezményezni. Haynau táborszernagy úr sem.

UHTYKA:

Őrnagy úrnak alázatosan jelentem, Isten igen!

(Belép Bott.)

20. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott, Dobosok, Katonák

BOTT:

(Tiszteleg.)

Őrnagy úr, jelentem, elvégeztetett!

TICHY:
Folytassa!

UHTYKA:

Kérem, Lahner őrnagy úr!

(Belép Lahner.)

21. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott, Lahner, Dobosok, Katonák

(Bott és Lahner el.)

22. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Dobosok, Katonák

(Dobpergés.)

TICHY:

Na, ez annyit se mondott: bakk!

ZINNER:

Nagy önuralom.

TICHY:

Maga is kezdi, százados?

(Belép Bott.)

23. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott, Dobosok, Katonák

BOTT:

(Tiszteleg.)

Őrnagy úr, jelentem, elvégeztetett!

TICHY:
Folytassa! Főporkoláb!

UHTYKA:

Parancs!

TICHY:

Magának nemcsak az a tisztje, hogy kiszólítsa az elítélteket. A szabályzat értelmében magának a hóhér felé kell taszítania a halálra ítélteket.

UHTYKA:

Alázatosan köszönöm, őrnagy úr! Ön sokat tanulmányozhatta a kivégzésekkel kapcsolatos rendszabályokat!

TICHY:

Tegye a dolgát!

UHTYKA:

Kérem, Knezic’ százados úr!

(Belép Knezic’.)

24. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott, Knezic’, Dobosok, Katonák

UHTYKA:

Elnézést, százados úr!

(Bott felé taszítja Knézic’-et.)

KNEZIC’:

(Elejti a szemüvegét. Lehajol érte.)

TICHY:

Hagyja ott! Lát maga az akasztófán szemüveg nélkül is!

KNEZIC’:

(Keményen Tichy szeme közé néz, de egy szót sem szól.)

BOTT:

(Finoman. Csaknem gyengéden megböki Knezic’-et.)

(Bott és Knezic’ el.)

25. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Dobosok, Katonák

(Dobpergés.)

UHTYKA:

(Felveszi, gondosan letisztogatja, és zsebre teszi Knezic’ szemüvegét.)

(Belép Bott.)

26. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott, Dobosok, Katonák

BOTT:

(Tiszteleg.)

Őrnagy úr, jelentem, elvégeztetett!

TICHY:

Folytassa!

UHTYKA:

Kérem, Nagysándor kapitány úr!

(Belép Nagysándor.)

27. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott, Nagysándor, Dobosok, Katonák

NAGYSÁNDOR:

(Nagyot szív a szivarjába, és eldobja.)

TICHY:

Ez volt az utolsó szivarja!

NAGYSÁNDOR:

Ma nekem, holnap neked!

UHTYKA:

(Megtaszítja Nagysándort.)

BOTT:

(Nagysándorral el.)

28. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Dobosok, Katonák

(Dobpergés.)

NAGYSÁNDOR HANGJA:

Éljen a haza!

UHTYKA:

(Lopva felveszi, és zsebre rakja Nagysándor szivarját.)

(Belép Bott.)

29. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott, Dobosok, Katonák

BOTT:

(Tiszteleg.)

Őrnagy úr, jelentem, elvégeztetett!

TICHY:

Folytassa!

UHTYKA:

Kérem, gróf Leiningen tábornok úr!

(Belép Leiningen.)

30. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott. Leiningen, Dobosok, Katonák

TICHY:

Mit, gróf Leiningen tábornok úr? Leiningen százados, semmi más. Miért van honvéd tábornoki egyenruhában? A többin legalább fekete atilla van!

LEININGEN:

Beszélni szeretnék!

TICHY:

Szó sem lehet róla!

ZINNER:

A szabályzat nem tiltja, őrnagy úr!

TICHY:

Akkor beszéljen, de csak röviden!

LEININGEN:

Nemrég jutott fülembe, katonák,

A hazug és alantas rágalom,

Hogy Buda elfoglalása után

Megölettem az osztrák foglyokat.

TICHY:

Botrány! Abbahagyni!

(Begurul egy kocsi, rajta a törött lábú Damjanich, Sombati lelkész és egy Katona.)

31. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Bott. Leiningen, Damjanich, Sombati, Dobosok, Katonák

LEININGEN:

Sem én, se a tábornoktársaim

Foglyokkal ezt nem műveltük soha!

TICHY:

Azonnal hagyja abba! Hóhér!

LEININGEN:

A vitéz magyar hadsereg nevében

Minden rágalmat kikérek magamnak!

TICHY:

Skandalum! Micsoda botrány! A lázadó a katonai tisztességre hivatkozik a lázadó hadsereg tábornoki egyenruhájában!

DAMJANICH:

Beszélhetsz ezeknek! Hagyd abba, Károly!

LEININGEN:

Halálom percében, tanúk előtt

Ünnepélyesen kijelenthetem:

Hogy mindegyik vád ocsmány rágalom!

TICHY:

(A Dobosoknak.)

Mit tátják a szájukat! Csapjanak bele!

(Dobpergés.)

TICHY:

(Botthoz.)

Miféle hóhér maga? Mért nem teszi a kötelességét?

BOTT:

(Megragadja Leiningent.)

(Bott és Leiningen el.)

32. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Damjanich, Sombati, Dobosok, Katonák

(Dobpergés.)

UHTYKA:

Csavargatják a nyakát…

ZINNER:

Szégyen.

DAMJANICH:

Mire való ez a kínzás?

TICHY:

Mert így kell lennie!

DAMJANICH:

Na, te sokra vitted! Hóhérlegény! Szégyellem, hogy veled egy ezredben szolgáltam!

TICHY:

Hóhér! Gyorsabban, a mindenségit!

(El.)

33. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Damjanich, Sombati, Dobosok, Katonák

DAMJANICH:

Szegény Emíliám! Éljen a haza!

(Kocsija lassan áthalad a színen és Damjanichcsal, Sombatival együtt el.)

34. Jelenet

Tichy, Zinner, Uhtyka, Dobosok, Katonák

(Mind el.)

(Belép Leiningen, kötéllel a nyakában.)

35. Jelenet

Leiningen egyedül

LEININGEN:

Vigyázz szegény Lizámra, Istenem.

Élet, halál; amint parancsolod!

(El.)