Csak
Békét szabad keresnem.
Lépteim alatt még pihen
Az Igazi Történelem.
Régi idők Békés Népe
Napjait egykor itt élte,
Itt alkottak,
Itt szerettek,
Láthatatlanná itt lettek.
Dolgoztak,
Hallottak,
Láttak;
Hódítókat integráltak.
Életük volt:
Munka,
Béke;
Nem voltak harcosok népe.
Vén Szubsztrátum lakik bennem;
Igazságosnak kell lennem.
Semmivé szeretet tehet
Hazudós történelmeket,
Csendben semmibe támogat
Dogmatikus kánonokat,
S ahogy madár termő ágra,
Lelhet rá az
Igazságra.
Vén Szubsztrátum lakik bennem;
Dühösnek nem szabad lennem.
Későn érő indogermán
Lapít a végzet-gerendán,
Rossz kitalált hangtörvények
Dohos halálörvényének
Fertőzésétől még beteg,
S fél, hogy senki sem érti meg.
Részeg kultúrfölény oda,
Csak mankó kell, nem kaloda.
Kiagyalt történelmeket
Lassan gyógyul ki a beteg,
Vén Szubsztrátum lakik bennem,
Hát türelmesnek kell lennem.
Szegény hódító-utódok
Közül nagyon kevés boldog.
Régi túlerő-járványok
Kísértete bennük károg,
S fogyatékos önismeret
Tükörbe nézni nem szeret.
Önveszélyes rögeszméket,
Profán eszme-öregséget
Nehezen gyógyít az Idő;
Hallgat a domb,
Hallgat a kő,
Csönd lakik a folyóvízben,
És hallgatag fenn az Isten.
Boldogasszony ősi népe
Most is bátran néz
Az Égre.
Mindig erősnek kell lennem;
Vén Szubsztrátum lakik bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése