Már nem érek rá félni én.
Szögletes fejekben zavar,
A lusta változást akar,
A tolvaj távolról bátor,
Mindenkit lopással vádol,
Durva globalista hakni
Készül fejünkre szakadni,
De bármennyi bagoly huhog,
Míg élek
Boldog
Maradok.
Az ostoba gyakran téved,
Nem félem a jövő évet,
Se a majd rá következőt.
Isten majd ad elég erőt,
Ha meg nem, hát belehalok;
De addig
Boldog
Maradok.
Azért sem fogok félni én
Szeptember náthás közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése