Engem sem hívott szalonba,
Hanem a színpadterembe,
Ott számos Csodát teremtve.
Fényes
Színházi
Pillanat
Áradó bőségben akad,
Felizzik a színházterem,
Hogy csak kapkodom a fejem.
A szépséges Nagyszalonta
Fonalát nemesen fonta,
Nagyon behálózott vele.
Csodás élményekkel telve
Vezettem aztán éjszaka,
Úgy értem Sarkadra haza.
A világ mégiscsak kerek;
Bármikor örömmel megyek.
A szépséges Nagyszalonta
Fittyet hányt bajra és gondra;
Az Élet Lényege:
Öröm;
Éreztem,
Értem,
Köszönöm.
Létre csak a Lélek éled;
S a színpad
Maga az Élet.
Mennyi szép ügyes fiatal;
Mind Igazat, mind Jót akar.
A szépséges Nagyszalonta
Kedvem fényesre csiszolta,
Marosvásárhely,
Nagyenyed,
Meg a kiváló helyiek
Csapata mind megmutatta,
Lejjebb egyikük sem adta.
Mind átgondolt, szép alkotás,
Autonom előadás.
Rémálomnál rosszabb lenne,
Ha rangsorolni kellene...
Volt Tanítványom,
Barátom,
Csilla szép munkáját látom.
Szent érzés,
Amilyen régen;
Növekszik a büszkeségem.
Egyenesítem a vállam;
Csilla jobb rendező nálam.
Szép és jó érezni, tenni,
Szép és jó
Magyarnak lenni.
Szívembe magát belopta
A szépséges Nagyszalonta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése