Felleg jár a Múlt nyomában.
Megvénült, közönyös felhők,
Félelmetes holdistennők
Rég kiégett csillagoknak
Holt fényében kavarognak.
Egykor az Artemiszión
Páratlan számú oszlopon
Magasodott Epheszoszban,
Most, amikor kéne,
Hol van?
Régi világ volt csodája;
Rémeket szül a hiánya.
Minden szakralitás-szünet
Alattomos szamárfület
Csinál az élet könyvére;
Ne legyen nyugalom,
Béke.
Egykori Artemiszión
Nyugszik a fáradt múltakon.
Sürgősen ki kell módolni,
Hogyan lehetne pótolni.
Szent és profán egyensúlya
A Jövő nótáját fújja,
Csendet,
Tisztességet teremt;
Ahogyan fent,
Úgy idelent.
Áll az Isten egymagában;
Teliholdas éjszakában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése