Idők hátán száguld tova.
Voltaképpen ma sem értjük,
Ezért tévedésnek véljük.
Makrancos téridőkön át
Fut a fogat egyre tovább.
Senki sem tudja,
Csak sejti;
A titkot
A Sorrend rejti.
Tán könnyebb benne nem hinni,
De attól még el fog vinni.
A gyalogjáró értelem,
Nem is veti fel sohasem.
Akit Platón hátba bökött
Reinkarnációk között,
Annak ihletett Pillanat
Pár mozaikot megmutat,
A többi meg titok marad,
És a fogat tovább szalad.
Egy a nyáj és
Egy az akol;
Platón mosolyog valahol.
A Lét Titka mindig
Csoda;
Platón nagy lélekfogata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése