Valahol még bennünk élnek.
Érzéseinkből nem múlnak,
Génjeinkben meglapulnak.
Hiába tiltja tudomány,
Játszanak régmúlt-fuvolán.
Emlékeik szerteszéjjel,
Látjuk Őket nappal, éjjel,
Nem tudjuk, el miért vesztek,
De érezzük, hogy
Léteztek.
Mai profán konjunktúra,
Történelmen koldusgúnya,
Csupa nyílegyenes "eszme",
Még Isten sem fér el benne.
Sárkányölő régi népek
Meséinkben ma is élnek.
A mítosz vén, szívós fajta,
Dogma erőt nem vesz rajta.
Valaha a földi ember
Megküzdött az ős-szörnyekkel,
Hogy bennünk tovább élhessen,
És ma tagadni lehessen.
Sárkányölő régi népek
Majd újra életre érnek.
Jönni fog a büszke
Mégis,
Támogatja majd
Az Ég is,
És igazi Történelem
Néz a szemünkbe
A Hegyen.
Jön majd a
Szeretet,
Hála,
Meg a doktrínák halála.
Sárkányölő régi népek
Csak azért is
Tovább
Élnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése