Álmatag vén történelem

Álmatag vén történelem

Baktat gazos ösvényeken.

Notesza régen nincs vele,

Kihagy az emlékezete.

Még csak nem is kapiskálja,

Hogy mikor ment a susnyásba.

A szeme sarkából kutat,

Keresi a helyes utat.

Nem lát se várost, se folyót,

Mindenütt csak gaz meg bozót.

Mit kellene megpróbálni?

Hogy lehet visszatalálni?

Álmatag vén történelem

Töpreng fogas kérdéseken.

Május végi éjszakában

Május végi éjszakában

Töpreng Isten egymagában.

A világ s az ember maga

A Teremtés folyamata.

Ami szent, mind kedves vendég,

Ami profán - melléktermék.

Célelvűnek tűnik, pedig

A jövendőt ködök fedik.

Csak ördögi szemrebbenés

Az eleve elrendelés.

Hogy mi a Teremtés útja,

Azt maga Isten sem tudja.

Holnapután vajon mi vár?

Egyenes?

Vagy újabb spirál?

Tudást álmodik az érzés,

Válasz nincs,

De jó a kérdés.

Addig rejtélyes 

Az Élet,

Amíg lesznek új kérdések.

Ráncok az Isten homlokán

Hűvös májusi éjszakán.

Címzetes tavasz idején

Címzetes tavasz idején

Minden friss Remény szuverén.

Ál-május duzzogó sara

Hitet, Reményt nem tartana,

Lovat alánk sose tolna,

Ha bennünk Lélek nem volna.

Ha májusban fűteni kell,

Tudjuk, hogy segíteni kell,

Legyen a lelkünkben erő,

Tavaszodjon ki

A Jövő.

Az idő bennünk noszogat

Késlekedő

Tavaszokat.

Istennel,

Idővel,

Vággyal;

Egyek vagyunk a világgal.

Virágból sose lesz puska;

A panasz az ördög jussa.

A jövő-hit tértivevény

Címzetes tavasz idején. 

A birodalmiság csapda

A birodalmiság csapda

Konfliktusok elhalasztva,

Szarvakat növeszt minden kos,

A nyugalom látszólagos.

Látszólag minden haladás;

Szőnyeg alatt

Valami más.

Minden birodalom lepel;

Felszín-önvéllal ünnepel,

Gyökeret sohasem növeszt,

Sátánt pokolba nem ereszt,

Profánná szürkül a Lélek,

És éleződnek a kések.

A sebek be nem gyógyulnak,

Gyűlöletek el nem múlnak,

S majd egyszer, a bukás után

Jön a rettenet, a halál.

Birodalom?

Nem "haladás".

A megoldás -

Valami más.

Csak alulról,

Türelemmel

Lehet Emberré

Az ember.

Nem fegyver és nem hatalom...

Csapda minden birodalom.

Kívül-belül csupa titok

Kívül-belül csupa titok;
Ballag az értelem,
Gyalog.

Titokká érő sejtelem

Mindig új titkokat terem.

A holográf-világmodell

Talán megértésre nevel,

Nem létezik lehetetlen,

De a folyamat végtelen,

Úgy idelenn,

Mint odafenn;

Sosem féltékeny az Isten.

Ami rezeg, az nem inog;

Kívül-belül csupa

Titok.

Sárkányölő régi népek

Sárkányölő régi népek

Valahol még bennünk élnek.

Érzéseinkből nem múlnak,

Génjeinkben meglapulnak.

Hiába tiltja tudomány,

Játszanak régmúlt-fuvolán.

Emlékeik szerteszéjjel,

Látjuk Őket nappal, éjjel,

Nem tudjuk, el miért vesztek,

De érezzük, hogy

Léteztek.

Mai profán konjunktúra,

Történelmen koldusgúnya,

Csupa nyílegyenes "eszme",

Még Isten sem fér el benne.

Sárkányölő régi népek

Meséinkben ma is élnek.

A mítosz vén, szívós fajta,

Dogma erőt nem vesz rajta.

Valaha a földi ember

Megküzdött az ős-szörnyekkel,

Hogy bennünk tovább élhessen,

És ma tagadni lehessen.

Sárkányölő régi népek

Majd újra életre érnek.

Jönni fog a büszke

Mégis,

Támogatja majd

Az Ég is,

És igazi Történelem

Néz a szemünkbe

A Hegyen.

Jön majd a

Szeretet,

Hála,

Meg a doktrínák halála.

Sárkányölő régi népek

Csak azért is

Tovább

Élnek.

Csak Platón áll kristálytisztán

Csak Platón áll kristálytisztán

A filozófia-listán.

Csak Platón áll kristálytisztán.

Nem keresztény,

Nem is iszlám.

Se elrendelés,

Se dzsihád

Tőle nem acsarkodik rád.

Ő tudta, hogy nem etikus

Se profán,

Se fanatikus.

Egy üdvözítő hit sincsen,

Csak egyedül

Fenn

Az Isten.

Abcúg minden pénzhatalom,

Nem tőke segít a bajon.

Abcúg minden világ-isztán;

Egyedül Platón áll tisztán.

Ilyen május sose volt

Ilyen május sose volt,
Nincs az égen Nap, se Hold;
Csak fellegek,
Mint ezernyi

Tanácstalan szürke folt.

Ilyen május elvileg

Tán nem is kell senkinek;

Tavasz helyén triumfálva

Grasszál a

Gőgös hideg.

A pára mindent benő,

Csikorog a levegő,

Éjjel-nappal csak szivárog

A lompos

Lusta eső.

Ilyen május sose volt,

Nincs az égen Nap, se Hold;
Csak fellegek,
Mint ezernyi

Tanácstalan szürke folt.

Globális bolondokháza

Globális bolondokháza

Kamu-jövő hegyét mássza.

Beteg rózsaszín staféta,

Özön háborús próféta

Ágál szankció-lavórban,

Lövészárokszín pólóban.

Hadd zúgjon a nyíllövedék,

Fegyverből soha nincs elég.

Stabil a haldokló láza;

Globális bolondokháza.

Lélekpályán - kéz a kézben

Lélekpályán,
Kéz a kézben,
Szerelemben,

Szent Reményben.

Pillanatok vonzásában,

Pillantásod áldásában.

Mindig boldogan ébredve,

Naponta újraszentelve,

Mi ketten,

Meg a Szerelem;

Köszönöm, hogy itt vagy nekem!

Még mindig fogom a Kezed

Még mindig fogom
A Kezed;
Minden nap ajándék

Veled.

Ahogy telnek az évek,

Úgy lesz veled minden

Sokkal szebb és mélyebb.

Csöndesen hömpölyögnek

Az évtizedek,

És minden egyre 

Gyönyörűbb,

Meghittebb

Veled.

Minden nap ajándék

Veled,

Míg élek,

Fogom a Kezed;

S majd egyszer 

A Kezedet fogva,

Átalszom magam másik világokba,

Akkor sem fogok elmenni végleg.

Örök a Lélek,

Majd újra találkozom 

Veled,

És újra megfogom

A Kezed;

Egy Létezésre enyém vagy,

Én a tied,

Míg létezem,

Fogom

A Kezed.

Májusi szerelemvirág

Májusi szerelemvirág
Akárhol nem nyílik;
Annál marad 
A Szerelem,

Aki benne bízik.

Májusi szerelemvirág

Szent illata árad,

Boldogság

A Szerelemnek

Sose fordít hátat.

Májusi szerelemvirág

Mindig előbújik;

Sose szabad elhinni, hogy

A Szerelem múlik.

Májusi szerelemvirág

Friss Tavaszban bízik,

Az Élet és

A Szerelem

Elkísér a sírig.

Lélekdimenziók táján

Lélekdimenziók táján

Nincs se részecske, se hullám,

Csak a meghitt, örök fények;

Sohasem múló

Remények.

Anyagot ott Isten se lát,

Csak a Szerelem mehet át,

Amely lélek fürdik benne,

Az majd feljuthat

A Hegyre.

Minden halmon 

Élet rezzen;

Néz az Isten

Szeretettel.

Virágcsokor a múlt ágyán,

Friss dallam a jövő-hárfán,

Ezüst égen

Arany sármány;

Lélekdimenziók táján.

Fázós-csepegős májusban

Fázós-csepegős májusban
Kavarog a szél,
Valahol, múlt-hegyek mögött

Rejtőzik a tél.

Fázós-csepegős májusban

Félelem terem,

Önként butítja magát a

Korrupt értelem.

Fázós-csepegős májusban

Rajtunk a kabát,

Reménykedünk, hogy a jövő

Ellátja magát.

Fázós-csepegős májusban

Téli frász marad;

Magányos már a gáton a

Szabad Akarat.

Platón nagy lélekfogata

 

Platón nagy lélekfogata

Idők hátán száguld tova.

Voltaképpen ma sem értjük,

Ezért tévedésnek véljük.

Makrancos téridőkön át

Fut a fogat egyre tovább.

Senki sem tudja,

Csak sejti;

A titkot

A Sorrend rejti.

Tán könnyebb benne nem hinni,

De attól még el fog vinni.

A gyalogjáró értelem,

Nem is veti fel sohasem.

Akit Platón hátba bökött

Reinkarnációk között,

Annak ihletett Pillanat

Pár mozaikot megmutat,

A többi meg titok marad,

És a fogat tovább szalad.

Egy a nyáj és

Egy az akol;

Platón mosolyog valahol.

A Lét Titka mindig

Csoda;

Platón nagy lélekfogata.

Isten őrzi a titkokat

Isten őrzi a titkokat,

Hogyha kell, mindent visszaad.

Tán hallgat, de mindig figyel,

Ami fontos, nem tűnhet el.

Hogyha eljön az ideje,

A szemünk elé áll vele.

Isten őrzi a titkokat,

Ne csak győztesek írjanak

Állandóan történelmet,

Fontosat veszni nem enged.

Nem tűnt el világunk Múltja,

Isten tudja,

Számontartja,

Végleg elveszni nem hagyja,

S azonnal elő is adja,

Amikor elő kell adni,

Ha már be tudjuk fogadni.

Ha már nem lesz dogmafátyol,

Feltárul

A Múlt

Magától.

Isten majd mindent megmutat;

Nekünk őrzi a titkokat.

Szó elszáll

Szó elszáll,
Az érzés marad;

Valóságos a feladat.

Ami élő és

Etikus,

Az sosem teoretikus.

Minden entrópia szürke,

Életet hiába szűrne.

Szó elszáll,

Érzelem marad;

Minden csak látszólag "halad".

Akit dogmahad vesz körül,

Az nem lát, csak ködnek örül.

Minden

A Szabad Akarat;

Szó elszáll,

Akarat marad.

Magunk is mítoszok vagyunk

Magunk is mítoszok vagyunk;
Élünk,
Halunk,

Megmaradunk.

Mítosz-esőillat lebben;

Csendes kuckóban,

Lélekben,

Tudat-megmaradás nyomán;

Nem érti profán tudomány.

Az Élet

A Lét törvénye,

És a Létnek nem lesz vége.

Élünk, halunk, megmaradunk;

Magunk is mítoszok vagyunk.

Vén doktrínák bottal járnak

Vén doktrínák bottal járnak;

Ostoba hívőkre várnak.

Nem ült lélek a rovásra;

Nincs esély feltámadásra.

Statisztikában nincs szentség;

Többség-elvben nincs üdvösség.

Üldözöttek megmaradnak;

Az üldözők elhullanak.

Még Isten szájába adva

Sem lesz friss a rohadt alma.

Csupán az Igazság nemes;

Minden Szentség egyetemes.

Nem elég semmilyen festék,

Csupán a morális egység.

Ha hiányzik az Igazság,

A dogmák nem pótolhatják.

Előszele itt

A Nyárnak;

Vén doktrínák bottal járnak.

Árpád tudott-e magyarul?

Árpád tudott-e magyarul?

A válasz a múltban lapul,

Talán soha nem tudjuk meg.

Vajon az a lovas sereg,

Ami Árpáddal érkezett

Milyen nyelven beszélhetett?

Mind egy szálig turkok voltak,

S magyarul csak itt tanultak,

Vagy voltak köztük magyarok?

Már nem sokáig lesz titok.

Egykor Árpád fejedelem

Bejött lóháton, délcegen

A magyar történelembe,

Mindig büszkék leszünk erre.

Megszentelte 

A Pillanat,

Mindig a mi Hősünk marad.

Bennünk él,

Bennünk alakul;

Mindegy, tudott-e magyarul.

Teliholdas éjszakában

Teliholdas éjszakában,

Felleg jár a Múlt nyomában.

Megvénült, közönyös felhők,

Félelmetes holdistennők

Rég kiégett csillagoknak

Holt fényében kavarognak.

Egykor az Artemiszión

Páratlan számú oszlopon

Magasodott Epheszoszban,

Most, amikor kéne,

Hol van?

Régi világ volt csodája;

Rémeket szül a hiánya.

Minden szakralitás-szünet

Alattomos szamárfület

Csinál az élet könyvére;

Ne legyen nyugalom,

Béke.

Egykori Artemiszión

Nyugszik a fáradt múltakon.

Sürgősen ki kell módolni,

Hogyan lehetne pótolni.

Szent és profán egyensúlya

A Jövő nótáját fújja,

Csendet,

Tisztességet teremt;

Ahogyan fent,

Úgy idelent.

Áll az Isten egymagában;

Teliholdas éjszakában.

Mikortól vagyunk emberek?

Mikortól vagyunk 
Emberek?

Emberségünk hol született?

Tűztől?

Víztől?

Technikától?

Közösen végzett munkától

Az Élet élére álltunk,

Önmagunkká attól váltunk?

Nem hinném.

Inkább mást mondok

Egy rég összeforrt combcsontot

Talált valahol egy régész;

Részekből ott lettünk

Egész.

Valaki, mert tettek érte,

Azt a combtörést túlélte.

Egy állat elpusztult volna..

Ott csendült fel az új nóta.

A többiek tettek érte;

Itt a válasz a kérdésre.

Nem hatalom,

Nem ráció,

Csak a kooperáció,

Önzetlen, tisztes

Becsület;

Emberré minket ez tehet.

De ne higgyük, hogy már kéne,

Nőnünk, fejlődnünk kéne,

Hogy végleg 

Emberek legyünk,

Felelősséget viseljünk.

Mikortól leszünk 

Emberek?

Majd ha lesz 

Lelkiismeret.

Jövőképek múzeuma

Jövőképek múzeuma
Nyílik nemsokára,
Egyeseknek túl magas lett

A Becsület ára.

Sanda ideológiák

Megint menetelnek,

Élő kérdésekre gyakran

Halottak felelnek.

Civilizációk között

Mélyebb lett az árok,

Dogma-ködben tegnapelőtt

Még tiszta határok.

Megint fosztogat, ami már

Rombolt sok ezerszer:

Álszent vigyorral grasszál a

Kettősmérce-rendszer.

Hamis doktrínák tömege

Látszólag sokféle,

De egyféle Erkölcs lehet,

Meg egyféle Béke.

Egyszer mégis zöld lesz majd az

Igaz Jövő szára;

S jövőképek múzeuma

Nyílik nemsokára.

Ha merünk emberek lenni...

Ha merünk emberek lenni,
Önmagunk szemében mindig
Tiszták maradunk;
Háborúra, borzalomra,
Mindenféle őrültségre

Nemet mondhatunk.

Ha emberek merünk lenni,

Felelősen kell döntenünk,

Akármit akar

Pénz-csőcselék, mélyhatalom,

Vagy bármelyik világ-hivatal.

Ha felnőtt emberek vagyunk,

Tőlünk áll majd meg a levegő,

Próbálkozhat akármivel

Média, vagy akármilyen

Egyéb túlerő. 

Ha felnőttek merünk lenni,

Míg létezünk,

Figyeljünk oda,

Ne döntsenek intézmények

Helyettünk

Soha!

Emberségben az Üdvösség

Emberségben az
Üdvösség;

Szép napok és boldog esték.

Nem pénz szab üdvösség-árat;

Lelkiismeret,

Alázat.

Nem tekintély,

Nem hatalom;

Csak az Akarat

Szabadon.

Nem szavazat,

Nem testület;

Csak Szeretet és

Becsület.

Csak Becsület és

Tisztesség;

Emberségben az

Üdvösség.

Elvek és doktrínák fölött

Elvek és doktrínák fölött
Ragyog a valóság;
Isten a
Nagy Hitelező;

Miénk az adósság.

Minden ember egyenrangú,

Ez az alapelvünk;

Ebből soha senki miatt

Nem szabad engednünk.

Több civilizáció is

Grasszálhat a Földön;

Csak másodrangút tart fogva

A doktrína-börtön.

Ahol bármilyen ürüggyel

Különbséget tesznek,

Ott a mennyország helyett is

Poklokat keresnek.

A szebb jövendő záloga

Tisztesség és

Béke;

Alapja 

Az emberiség

Morális egysége.

Elvek és doktrínák fölött
Ragyog a valóság;
Isten a
Nagy Hitelező;

Miénk az adósság.

Atlantisz felelőssége

Atlantisz felelőssége
Minden Kezdet,
Minden Vég;
Sosem áll félre az Élet,
Mindig akad

Maradék.

Akármilyen végső vihar

Táncol a felhők felett,

Minden világvége után

Lesznek újabb

Kezdetek.

A Kezdetet

Szeleburdi jövendő

Zsebre teszi;

Felelősségét Atlantisz

Mindig magára veszi.

Hátha egy napon majd mégis

Megnyílik

A Végtelen;

Atlantisz halott papjai

Imádkoznak

Szüntelen.

Csak szép játék a logika

Csak szép játék a logika,

Az embert nem irányítja.

Célt, utat érzelem mutat;

Lentebb meg csak az indulat.

Vén terminus technikusok

Tekintélye recseg, inog.

Tegnap világos fogalmak

Ellentétükbe fordulnak.

Csak szép játék a logika,

De szűkül a retorika.

A "toleráns" azt motyogja:

"Aki mást gondol, fasiszta!".

A vélemény-egyenruha

Nem vihet, csak háborúba.

Egyre apad a türelem,

És egyre mélyül a verem.

Csak szép játék a logika;

A világot nem mozgatja.

A rokonszenv-realitás

Az azonos identitás.

Civilizációk élnek

Itt a Földön egymás mellett,

Közöttük sok a repedés,

A közös nevező kevés.

A szívek másra dobbannak,

Nem jobbak és nem rosszabbak.

Ez ma a valódi világ,

Megkeverni öngyilkosság.

Vagy lesz kooperáció,

Vagy majd a konfrontáció

Után dönthet a maradék,

Mennyi a kell,

Mi az elég.

Építkezni csak

Finoman;

Alulról és

Óvatosan,

Mert a világ elvarázsolt,

Agyonzsúfolt porcelánbolt.

Míg az idők el nem vásnak,

Kell lennie megoldásnak.

Mi magyarok, ezért élünk,

Talán ez a küldetésünk.

Példa, minta, recept nincsen;

Kitartást majd ad az isten.

Cél:

Béke és

Harmónia;

Csak szép játék a logika.

Vízöntő tavaszi égen

Vízöntő tavaszi égen;

Tartsuk a végzetet féken!

Bajt, vérfürdőt nem akarunk,

Identitást át nem adunk.

Vagyunk a

Szabad Akarat;

Sehová nem küldünk hadat.

Tartsuk a végzetet féken!

Vízöntő tavaszi égen.

Egymást tisztelő Nemzetek

Egymást tisztelő Nemzetek
Békéjéből 

Jövő lehet.

Hódításra sose törni,

Kisebbséget nem gyötörni,

Egymásért mindig kiállni,

Pénz hatalmát megnyirbálni,

Mert nem birodalom kéne,

Csak

Nemzetek

Közössége.

Egymást tisztelő

Nemzetek;

Jobb Világ

Általuk jöhet.

Csak a bátor lét emberi

Csak a bátor lét emberi,

Csak az lelki és

Szellemi.

Ahhoz, ami 

Felemelő,

Semmi a profán túlerő.

Szeretet,

Munka,

Alkotás;

Minden egyéb csak fogyasztás.

Nem vagyunk árnyék a ráncban,

Nem lehetünk szem a láncban.

Dogmák, kánonok, hatalmak

Nélkülünk is jól elvannak.

Isten a bátrat szereti;

Csak a bátor lét emberi.

Ideológiák állandó menete

Ideológiák
Állandó menete
Évezredek óta

Tart a pokol fele.

Nyílegyenes úton

A sötét toroknak,

Ostoba jelképek

Bambán vigyorognak.

Nagy zajjal vonul a

Menet lelki éjben,

Tiritarka zászlók

Lobognak a szélben.

Halott teóriák

Közt élő emberek;

Isten szán titeket,

Szerencsétlen sereg.