Vagy az ötlet csapdába visz?
Mert az Atlanti-óceán
Neve csak tévedés talán,
Amitől meg kell fosztani,
Platónt tízzel kell osztani,
És megbírálni azonnal,
Mert szezont kevert fazonnal?
Mindent újra kell gondolni,
És Héraklész oszlopai
Mégis Gibraltár?
Vagy mégsem?
Éppen Platón idejében?
Szantorin volt-e Atlantisz?
Legprofánabb profánba visz
A Szantorin-teória,
S beemeli a kánonba
Atlantisz a legendából.
S nem látszik erdő a fától.
Minden a régiben marad,
Látszólag diadalt arat
A dogmákra veszélytelen
Nyílegyenes történelem.
Marad, persze, nem is kevés
Megválaszolatlan kérdés,
De az új doktrína-rácson
Átragyog a kultúrkánon.
Szantorin volt-e Atlantisz?
Összetartja-e a csiriz
Az ellankadó figyelmet,
S a széthulló történelmet?
Ez a teória snájdig,
Sok része stimmelni látszik,
Egymás hátán sok kis "igen",
De az egész mégiscsak:
Nem!
Isten malma másképp őröl.
Sztrabón beszélt mindkettőről,
S nem keverte össze őket.
A Szantorin-ötlet téved.
Szantorin Atlantiszt tagad,
És a rejtély -
Rejtély marad.
A világ majd Platónnak hisz.
Szantorin nem volt Atlantisz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése