Ne az Urálban keressük!

Ne az Urálban keressük,
Ami idehaza van,
Régmúltunk a lábunk alatt,

Sehová el nem rohan.

Alma volt az asztalunkon,

Nem északi áfonya,

Gyarmatosított bennünket

A tudomány mákonya.

Nem jöttünk ide sehonnan,

A nyelvünk itt született,

Őseinkre sütött a Nap

Kárpát-medence felett.

Semmi nem úgy történt, ahogy

Ezer tankönyv magyaráz,

Nem ősünk szibériai

Halász, vadász, madarász.

Európa nézőpontja

Öntudatunkra csapott,

S indogermán kultúrfölény

Messze vándoroltatott.

Csillagokat rendeztek át

A messzi múltak egén;

Őslakos mezben tetszelgett

Mind az összes jövevény.

Múltunkra számos szomszédunk

Odvas, mohó foga fáj,

Kontár, nyegle tudományuk

Most is trianonizál.

Területrabló félelem

Meg nem nyugszik sohasem,

Nevére írná az időt

Visszamenőlegesen.

De papírból kivágott múlt

Mindhiába feketül,

Az Igazság előbb-utóbb

Úgyis mindig kiderül.

Idegen elvek oltárán

Többé már nem áldozunk;

Ezzel számos évezrednek,

Őseinknek tartozunk.

Régmúltunk a lábunk alatt

Sehová el nem rohan;

Ne az Urálban keressük,

Ami idehaza van!