Talán el nem tűnik soha.
Idő hátán állva halad,
Haloványul -
De megmarad.
Mindig félremagyarázzuk,
Vagy meglátni se akarjuk.
Lábunk alatt meg se rezzen,
Csak vár tovább türelmesen.
Vár, mint Igazságok Őre,
Lesz a Múltnak is
Jövője.
Befedi a finom moha.
Régi világvégék nyoma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése