Áprilisi fagyos napon

Áprilisi fagyos napon

Akad számos gondolatom.

Közömbös, hideg napsütés;

Cél nélkül minden szenvedés.

Amíg a fagy kívül reked,

A Jövendő meghitt lehet.

Nem hiszünk tavaszi fagynak,

Napjai számlálva vannak.

Lassan Remény tölt el,

Hagyom;

Áprilisi fagyos napon.

Elbukott emberiségek

Elbukott emberiségek
Nyomait lepi

Az Élet.

Ott állnak múlt idő-ködök

Zavaros foltjai mögött.

Nem tudták tovább csinálni,

Nem tudtak felnőtté válni.

De hiába idő-árok,

Az Áldásuk ránk szivárog.

A legújabb gyereksereg

Mi vagyunk;

Mai emberek.

Ránk még Jövő-Remény ragyog,

De a gondok ugyanazok.

Félelmetes kísértések

Előttünk az égig érnek,

El akarnak venni mindent,

El akarják venni Istent.

Elbukott emberiségek

Minden terve bennünk éled,

Az imáik értünk szólnak,

Legyen Jövő,

Legyen Holnap.

Hogy hitvány doktrínák nélkül

Előre léphessünk végül.

Elbukott emberiségek

Reményei bennünk élnek.

Nem porszem a végtelenben!

 

Nem porszem a végtelenben,
Nem lényegtelen 

Az Ember,

Habár szeretne az lenni,

Még csak tudomást se venni,

Hogy mi is a küldetése,

Hogy nem az Isten szeszélye,

Nem is az anyag szolgája,

Hanem a Teremtő társa.

Értjük, mi a feladatunk?

Attól nagyon messze vagyunk.

Játszunk, mint ostoba gyerek,

Politika-tyúkpereket,

Világuralmi pózokat,

Gazdasági játékokat,

Mindig van buta doktrína,

Nehogy rájöjjünk a célra.

Nem lényegtelen

Az Ember,

Nem porszem a végtelenben.

Azért se!

Hangosan
Hogy a túlerő megértse:

Azért se!

Mondhatják,

Mégsem csalogány

A vércse,

Azért se!

Okosnak csend,

Hogy a hülyét

Ne sértse,

Azért se!

Azért se!

Azért se!

Hangosan,

Hogy a túlerő

Megértse!

A bátor népek imája

A bátor népek imája

Isten lelkét is átjárja.

A meghitt, személyes ima

Sosem a túlerő dala

Független és felnőtt Hitek

Nem állnak őrt mindenkinek,

Csak személytől függ a létük,

Érni,

Dolgozni kell 

Értük.

Távol csőcselék zajától,

Csak az felnőtt,

Aki bátor.

Isten lelkét is átjárja

A bátor népek imája.

Idő-parti csendességben

Idő-parti csendességben;

Valamikor

Nagyon régen.

Isten maga fenn a

Hegyen;

Ami Szép,

Egyszerű legyen.

Árok fölött varjú károg;

Benne - hamis választások.

Nincs üdvösség nagy hang jogán;

Sosem szent, ami csak profán.

Úgy Földön,

Ahogy

Az Égben;

Idő-parti 

Csendességben.

Hosszú áprilisi napon

Hosszú áprilisi napon

Elszürkül az égi plafon.

Napsütést eső kíséri,

Tél és tavasz egymást éri.

Frontok jönnek, frontok mennek,

Tavaszi fák napfényt csennek.

Lesz napsütés,

Lesznek fagyok;

Vén április körben forog.

Milyen jövendő a talmi,

Milyen lesz majd a valódi?

Felleg suhan át a Napon

Hosszú áprilisi napon.