Világvégen egyszer régen

Világvégen,
Egyszer régen,

Kihunyt egy csillag az égen.

Nézték a közönyös egek,

Ahogy Isten keze remeg,

Minden borul,

Elkomorul,

Csak a Remény élheti túl.

Álmos, sötét faluvégen,

Egyszer régen,

Világvégen.

Világvégen,
Egyszer régen,

Lángolt egy csillag az égen.

Dühödt elemek tomboltak,

Istenek földre omoltak,

Másnap reggelre odalett

Az egész hatalmas sziget...

A nagy vizek közepében,

Egyszer régen,

Világvégen.

Világvégen,
Egyszer régen,

Újra csillag volt az égen.

A Horizont elsötétült,

Mítoszföld túlpartra vénült,

Minden profánná silányult,

Az összes ajtó bezárult.

Fegyverek véres ködében,

Egyszer régen,

Világvégen.

Múlt a Jövő mögé terül,

Isten középen,

Egyedül.

Világvégen,

Nem is régen,

Nem is olyan nagyon régen.