Nem úgy, mint a tankönyvekben.
Régmúltunk - megkövült boglya,
Idő erős keze fogja.
Mint régi meander szalag
Rejtőzik a lábunk alatt,
Nem rajta, rajtunk a kóma,
Mert semmit sem tudunk róla.
Dákoromán, szláv műmesék
Vicsorogtak itt szerteszét
Alattomos őserővel,
Vén területrabló gőggel.
Mellettük doktrínahadak,
Finnugor gumimadarak
Kerestek az Urál alatt,
Némi ehető múltakat.
Hazug időszakok múltán
Újra szétnézünk
A Pusztán.
Sejtjük már valahol titkon,
Hogy mindig itt voltunk itthon.
Mosolyogva néz ránk Isten;
Másképpen volt egykor minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése