Régi temető,
Csendesen úszik mellette
El a vén Idő.
Holtfáradtan ül a parton
Isten egy kövön,
Nézi, hogy a hullámokból
Árad a közöny.
Középen vitorlázik a
Szabad Akarat;
Elfeledett múltak lepik
A holtágakat.
Távol horizontra szürke
Köd-jövő terül;
Isten ül az Idő partján
Csöndben, egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése