Nevelőapánk a Múlt,
Jelen testvérünk gyógyszere
Talán végleg elgurult.
Más idősíkon a világ
Tán nyugodtan lépeget,
Az édes szülők gyermeke
Élni alaptól szeret.
Ott tán Béke van, Türelem,
S az Ember már nagykorú,
Ott talán senki sem tudja,
Mi a világháború.
Ott a Nő Férfi társára,
S Férfi nőre rátalál,
Szférák zenekara kedves
Szép hangnemben muzsikál.
Bezzeg itt múlt, jelen, jövő,
Egész világ - mély verem,
Ott is problémát találunk,
Ahol nem volt sohasem.
Ahol meg a baj igazi,
Ott látni sem akarunk,
Nem előre, hanem csalfa,
Rossz spirálban ballagunk.
Gügye kamaszok maradtunk,
Drog, alkohol, butaság;
Emberi lényegünk eszi
Terjeszkedő pusztaság.
Butító doktrínák előtt
Hajadonfőtt hódolunk,
Minden döntést a globális
Pénz-urunkra passzolunk.
Futjuk örök köreinket,
Erőszakkal, szárazon,
Felnőtt idősíkok arcán
A láttunkra szánalom.
Két szemünkön dogma-hályog,
Orrunk, fülünk eldugult;
Mostohaanyánk a Jövő,
Nevelőapánk a Múlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése