Fut a közöny félre,
Most köszörülik a jövőt;
Háború
Vagy Béke?
Liberális kánonok
Holt nyelven hörögnek;
Abszurdumig vitt szkepszisek
Hitért
Könyörögnek.
Az abszurd irodalom
Valósággá érett;
Kimászott a fikcióból,
Szemünk elé
Lépett.
Abszurd lett a hétköznap,
Rózsaszín a járom,
Doktrínák mennek túl minden
Értelmes
Határon.
Minden fehér fekete,
A tiszta fej ritka,
Globális eszmerendszer a
Szögletest
Gurítja.
Az abszurd pénzhatalom
Groteszk módra jár el,
Készülődik számunkra a
Nagy
Globális láger.
Röfög már a túlerő,
A tompora viszket;
Azt képzeli, mindig mindent
A végzetek
Visznek.
Ateista hatalom,
Rafináltan álszent;
Szeretné, ha nem létezne
Erkölcsi
Világrend.
Elcsüggedni nem szabad,
Hinni kell
A Hitben;
Nem véletlen,
Nem is végzet
Hanem
Mégis:
Isten.
Csak epizód marad a
Globális anális;
Nem uralkodik sokáig
Ami amorális.
Rövid ideig ragyog
A groteszk varázsa;
Tiszta ellenhatás jön majd
A beteg hatásra.
Rossz ideológiák
Lapátra kerülnek;
Ideje jön hinnünk majd a,
Szemünknek,
Eszünknek.
Minden újra
Szentelve;
Lesz ezerszer
Áldott;
Dédunokáink láthatnak
Majd egy
Jobb
Világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése