Talán most már véget érhet.
Látjuk már, mennyire gagyi;
Jöhet helyette
Igazi.
Eltévedt nyelvész-ráció
Nyomán a spekuláció
Vitt bennünket a susnyásba,
Jó messzire, az Urálba.
Indogermán nyomult élre,
Előle álltunk mi félre.
A nem indogermán csálé,
A Kárpát-medence másé.
A helyünkre tolakodtak;
Nálunk mind előbb itt voltak...
Múlt-tékozló őstörténet;
Nyugtalanít, szinte éget.
Gyávasággal, cinizmussal
Szembeszálltunk - önmagunkkal.
Mások mohón tolakodtak,
Jelent, Jövőt, Múltat loptak,
Területeket raboltak,
Törtettek és gazdagodtak,
Mi pedig mind rájuk hagytuk,
A Múltunkat megtagadtuk,
Nem kellett már a hun bársony,
Inkább a finnugor mákony.
Az Északi-sarkról jöttünk,
Attilához semmi közünk,
Nem hoztunk, csupán éjszakát,
Mindent másoktól vettünk át.
Múlt-tékozló őstörténet;
Profán elme sokszor téved.
Egyszer volt, ki tudja mikor,
Európában,
Valahol...
Nem voltak nyelvtani nemek,
Se hódító idegenek,
Békében, nyugodtan éltek
A ragozó nyelvű népek
Egy hatalmas területen;
Valamikor
Nagyon régen...
Sokan - jobb hazát keresve
Elvándoroltak keletre,
A többi azonban maradt.
Az indogermán áradat
Minden földet elárasztott,
Új Európát támasztott.
Aki az ősökből maradt,
Idegen uralom alatt
Alkotott nyelvszigeteket,
S úgy élt, ahogyan lehetett.
A keletre költözöttek
Hont visszafoglalni jöttek
Messzi földről, nem is egyszer,
Vitéz lovasseregekkel.
A többi nép elcsöndesült,
Nekünk azonban sikerült
Nem is egyszer. A krónikák
Elég érthetően mondják.
A félrelökött krónikák
Talán mégis jobban tudják.
A valódi Mút már éled;
Múlt-tékozló őstörténet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése