Csökönyös célhajónk - a Múlt

Áll a hajó védtelenül,

Kiszolgáltatva, egyedül,

Erősen lehorgonyozva,

Minden díszétől megfosztva,

Szolgálatból kiátkozva,

Csupa rozsdára hámozva,

Hullámok hátán,

Még élve,

De már halálra ítélve.

Egy csöppet sem szánakozva

Selejtez a hadiflotta.

Eddig bizony,

Non plus ultra;

A jelen tüzel a múltra.

Akik a hajót kivégzik

Egyszer majd ugyanígy végzik.

Jelen múltnak hullámsírt ás;

Régi undorító szokás.

De ez a hajó nem enged,

Nem tűr,

Nem is kér kegyelmet.

Pedig már modern fegyverek

Okádnak rá lövedéket.

Moderngondolat-ütegek

Lőnek rá vad sortüzeket,

Globális drónsereg lebeg,

Divat-bombák süvítenek,

Dörög sok fegyver-behemót;

Ágyúk rakéták, torpedók,

Az avantgárd-csodafegyver

Nyomán lánggal ég a tenger,

Az összes bitangság tüzel,

A hajó mégsem süllyed el.

Nem süllyed el,

Nem süllyed el;

Nem inog,

És el se szelel.

Tudja, nagyon nagy baj lenne,

Hogyha egyszer elsüllyedne.

Tudja, tradíció nélkül

Apokalipszissé vénül,

Minden civilizáció.

Lélek nélkül a ráció

Önpusztító veszedelem;

Siránkozik gyerekesen,

Hogy a világba van vetve,

Szeszekkel megvetemedve.

Tarts ki, hajó!

Álld a sarat,

Amíg csak lőszerük akad!

Profán jelen, bárhogy tüzel,

A Múltat nem süllyeszti el.