Álságos mértana makog
Fejünkben is,
Lelkünkben is
Önpuszítóan szervilis
Szólamokat fuvolázva,
Tudományos farát rázva.
Nekünk szögletes a labda;
Mindig le vagyunk maradva...
Mindig, mindig lemaradva,
Tudományos sutba csapva...
Végzet apátiát éleszt;
Lemaradva?
Mihez képest?
Isten talán vén ácsmester,
Aki újítani restell,
Kényelmes fátumot szabott,
Egyetlen utat alkotott
Az összes nemzet számára,
S minden nép ugyanazt járja?
Történelmi folyamatok?
Az egész tákolmány inog.
A nemzetek megcáfolják.
Másként működik a világ.
Egyik pokolba menetel,
Másik múltakért vezekel,
Amaz meg nem kér belőle,
S tör a végéről előre.
Isten világot alkotott,
De végzet-utat nem szabott,
Hozzá számos ösvény vezet,
S ki-ki maga találja meg.
Aki mások nyomába kél,
A saját útjáról letér,
S aki massza-tömegbe áll,
Vele a pokolba talál.
Minden nemzet valami más;
Minden nemzet -
Identitás.
Történelmi folyamatok
Lidércfénye bárhogy ragyog,
Mindig sarkunkra kell állnunk,
Saját utunkat kell járnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése