Ősi titkok zárja kattan.
Sejtelmek árnya dörömböl;
Régmúlt örvénylik a ködből.
Felszáll az alkonyi égre,
Várja, hogy megértsük végre.
Egyek vagyunk
A lényegben;
Sokkal, de sokkal
Régebben...
Süket a profán lét-katlan;
Csípős őszi alkonyatban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése