Ki lassan, ki gyorsan futja.
Nem eleve elrendelve,
De nem is "világba vetve",
Titokból titokba jutva,
Minden megtanulni újra,
Célt nem tudva, mindig sejtve,
Követve, néha felejtve,
Csendesen zeng a Lét húrja;
Emberélet rögös útja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése