Októberi dallamok

Októberi dallamok,
Ősz kereke nyikorog
Az idő már egyre inkább
A tél felé

Sompolyog.

Idő szalad,

Föld forog,

Emlékezet támolyog;

Fenn az égen az öreg Nap

Haloványan

Mosolyog.

Októberi gyöngyfüzér,

Lüktet szívünkben a vér;

Haloványan érezzük csak,

Hogy az

Élet

Mennyit ér.

Októberi állomás,

Csöndes emlékhámozás;

Némely magaslatról nézve

Minden élet

Látomás.

Októberi kőhalom,

Minden élet

Irgalom;

Örök életű

A Szellem,

De enyészik

Minden profán hatalom.

Októberi levelek,

Sárgulnak,

Vöröslenek;

Hajnalban a

Nosztalgia

Köddel együtt

Csepereg. 

Októberi bölcselet

Száll a szürke ég felett;

Ha a világ

Egyre butább,

Nem jelenti

Hogy az Isten szendereg.