Ma van nekem.
László nevem
Felettébb kedvelem.
Hálás vagyok,
Hogy ezt kaptam.
Akkor bele nem szólhattam.
Tudom, mást akartak adni,
Amit nem szerettem volna,
Végül mégis
László lettem.
Kiskoromban is
Szerettem.
Ladislaus, Vladiszláv, Vaszilij,
Leslie, Ladislao és Vasile...
Másutt csak egy a sok közül,
Zsákmányra les
A nagy nevek körül,
Nálunk színe és
Aurája van,
Jó mondani,
De sokkal jobb
Viselni.
Az őse volt
A zord
Bazileüsz;
Diftongussal,
Elég pattogva ejtve,
Mint bronzpenge,
Sziszeg;
Mögötte ott a
Mellvértes sereg,
A falanx szárnytól
Szárnyig ér;
A bazileüsz meg annyit tesz, hogy
Fővezér.
A név száguldott,
Nem volt akadály,
A görögben hamarosan
Király.
Jól fogadta a
Napfényes,
Derűs
Itália,
Új szavak lettek belőle,
Mint a
Bazilika.
Később meglágyult,
Nyúlt is egy kicsit,
Bazileiosz lett a
Bizánci görögben,
Nagy császárok
Félelmetes neve...
Nálunk
Szent László neve lett belőle,
Így szerzett
Hitet és
Becsületet;
Védernyőt tart
Egész múltunk felett.
Szent László neve cseng azóta is,
Ha a magyar
Őszintén tesz,
Hisz,
És élni akar;
Így lett a név ma
Leginkább
Magyar.
Óvjon bennünket
Szent László kegyelme,
S a tiszta
Magyar ég;
Magyarországon
Legyen mindig
Lászlóból
Elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése