Trianoni létkufárok;
Frakkos antant-varjú károg.
Sáros temető a világ,
Dögre gyűlnek a hiénák.
Sír az özvegy, mag a dajka,
Ásít a koronás szajha.
Alattomos csatlós-vágyak
Dupla pofára zabálnak.
Még mindig mélyül az árok;
Trianoni létkufárok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kérdezem.
VálaszTörlésVan-e a tengeren szerelem?
Vagy csak harcolunk a hullámokkal
És botladozva végezzük munkánkat
Amit ránk osztott a végzet.
Van-e ölelés a tengereken
Vagy csak a végtelen kék ölel
A partot hiába lessük vaksi szemekkel
Csak a tenger vad vihara felel
Van-e válás, megbánás, simogató kezek
Beszélgetés a tengeri szörnyekkel
Van sírás, ha nem kapunk híreket
Mert szerelemünk nem keres a tengereken
A tenger a víz végtelen, a partok távolról intenek
Mennénk és ölelnénk a zöld erdőket
De oly távol a part, kialszik a szerelem tüze
Az ölelés elveszti erejét, szívünkbe nem gyújt tüzet.