Hazai réz- és bronzkorunk
Még titkok halmaza,
Nem volt Homérosza,
Se Hérodotosza,
Vagy mégis volt,
De mégsem ér el hozzánk
A szava.
Hazai réz- és bronzkorunk
Még a némaság ködében lebeg,
Üzenetét senki sem érti meg.
Hatalmas földvárak,
Kocsik,
Jelképek,
Fegyverek;
Idő csizmája alatt
Kincses múlt remeg...
Hazai réz- és bronzkorunk
Végtelen sűrű ködön át
Alussza át
A lomha idő-éjszakát.
Itt emberek
Éltek,
Szerettek,
Haltak,
Reménykedtek és
Szebb jövőt akartak,
S ha látták, hogy
Ellenség menetel
Kétségbeesve kincset ástak el,
A hódítókkal mentek ölre, kardra,
Öltek vagy haltak,
Magukra maradtak,
Végül túllépett rajtuk az idő.
Hódító akadt minden korban bőven,
Sohasem volt hiány a túlerőben,
Jöttek, öltek, gyilkoltak, gyújtogattak,
Aztán beolvadtak,
Vagy eltakarodtak.
Hazai réz- és bronzkorunk
Végtelen sűrű ködön át
Alussza át
A lomha idő-éjszakát.
Ilyen kultúra, olyan, amolyan,
Teszi dolgát a régész,
Komolyan;
Kevés pénzért,
Meg válságok között;
Vajon hányszor csapják be őt
Az eszközök?
Itt emberek
Éltek,
Szerettek,
Haltak,
Reménykedtek és
Szebb jövőt akartak,
Talán néha még
Énekeltek is,
Talán nem minden daluk volt hamis.
A nóta elenyészett mára,
De tán ráakadunk egy-két sorára,
Ha több figyelmet fordítunk
Néhány rejtélyes ősi
Legendára...
Hazai réz- és bronzkorunk
Végtelen sűrű ködön át
Alussza át
A lomha idő-éjszakát.
Kik voltak ők?
Milyen nyelven beszéltek?
A sejtjeinkben ma is velünk élnek,
Már nem beszélnek,
Vagy csak meg nem halljuk,
Vagy talán megérteni nem akarjuk...
Holt világ,
Félünk,
Ne ébresszük fel.
Féltjük a doktrínákat,
Amiket földhöz vághat,
Laposra taposhat...
Holt világ,
Nem ébresztjük fel,
Félünk, hogyha kérdezzük,
Majd felel,
Hogy MILYEN NYELVEN felel...
Hazai réz- és bronzkorunk
Végtelen sűrű ködön át
Alussza át
A lomha idő-éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése