Most is magam előtt látom,
Ahogy egy szép régi nyáron
Hasalok a pinceháton,
És ott hangosan olvasok.
A könyv - az Egri csillagok.
Kicsi szőke kölyök voltam,
Örültem, hogy olvashattam.
Olvasni akkor lett édes,
Akkor lettem betűéhes.
Izgalmas ostromrészletek
"Mit olvas itt ez a gyerek?"
A járókelők megláttak,
S ahogy hallottak, megálltak.
Nem vettem őket észre én,
Nagyon lefoglalt a regény.
Anyám, apám is kiálltak,
Talán kicsit fel is vágtak.
A pinceháton, legfelül,
Olvastam rendületlenül.
Küzdött Dobó, s az egriek,
Nap sütött a fejem felett.
Évek telnek, a Föld forog;
Ma már magamban olvasok.
A Nap is másképpen ragyog,
Szőke kisfiú sem vagyok.
Már hatvan fölött ballagok,
De ma is olvasó vagyok.
Ma is magam előtt látom:
Kisfiú a pinceháton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése