Elfáradt vén Történelem

Elfáradt vén Történelem

Viszi batyuját a Hegyen.

Mindig igazságot koldul,

Megverik és tovább lódul.

Sok ráaggatott doktrína

Mindkét karját földre húzza.

Elfáradt vén Történelem

Csoszog felfelé a Hegyen.

Fakardos álmítosz-sereg

Tolvajként nyomába ered,

Lopná hangját a torkából,

A falatot a szájából,

Szidalmazza, ócsárolja,

Gúnyolja és hazudtolja,

Ráaggatná száz dogmáját,

Ficamítaná a lábát...

Nyomukban ott a hivatal,

Díjakat, profitot akar,

Üvöltik, tagdíjat adjon,

A trendhez alkalmazkodjon.

Mögötte bolondját járva

Jön a pénz bohócfalkája,

Ordítják, meg kell, hogy értse,

Hogy adja el magát végre.

Majd a rabszolga-ripacsok

Aranyláncos hada robog;

Lépjen ide-oda tagnak,

Hízelegjen ennek-annak!

Elfáradt vén Történelem

Csak ballag tovább a Hegyen,

Jól vigyáz a batyujára,

Ügyet sem vet a bandára.

Felér a Hegy tetejére,

Onnan felpillant az Égre,

Jövendő új korszak végett

Ledobja az öregséget,

Megifjul, zendül a hangja,

Lent holt rongycsomó - a banda.

A Spirál újabb nagy köre

Indul komótosan körbe...

Elfáradt vén Történelem

Viszi batyuját a Hegyen.