Valamikor régen

Valamikor régen,

Csillag volt az égen,

De más csillag,

Régi csillag,

Régi csillagzat volt akkor,

Nagyon-nagyon régen.

Egy hajdani életünkben

Talán még a fát se láttuk

A zöldellő ágtól,

Nem tudtunk egymásról,

Éltünk,

Láttunk,

Tapasztaltunk;

De talán mégsem hallottunk

Még a Boldogságról.

Holdak mosolyogtak,

Napok izmosodtak,

Néha fogytak az emberek,

Néha sokasodtak.

Valamikor régen,

Csillag volt az égen,

De más csillag,

Régi csillag,

Régi csillagzat volt akkor,

Nagyon-nagyon régen.

Másik régi életünkben,

Talán egymást láttuk,

De hiába,

Mert akkor még önmagunkat

Sem mindig találtuk.

Fellegek lebegtek,

Fecskék csicseregtek;

Felelősség a titka a

Boldog

Életeknek.

Valamikor régen,

Csillag volt az égen,

De más csillag,

Régi csillag,

Régi csillagzat volt akkor,

Nagyon-nagyon régen.

Újabb régi életünkben

Tán rokonok voltunk;

Találkozhattunk, de akkor

Még más dalt dúdoltunk.

Dadogtak az álmok,

Mélyültek az árkok;

Mélyre süllyedtek a régi

Szomorú világok.

Valamikor régen,

Csillag volt az égen,

De más csillag,

Régi csillag,

Régi csillagzat volt akkor,

Nagyon-nagyon régen.

Újabb régi életünkben

Felfedeztük végre,

Hogy egyszer majd együtt kéne

Felnéznünk az égre.

Újabb életünkben

Itt vagyunk egymásnak,

Örülünk közös életnek,

Szépnek,

Jónak,

Gyermeknek,

Csóknak és

Kicsi háznak.

Mostani korban is

Csillag jár az égen,

De más csillag,

Újabb csillag,

Új csillagzat más, mint egykor

Nagyon-nagyon régen.