Apró mécs Idő-homokban,
Hol halványul, hol fellobban.
Nap hevíti, szél csitítja,
Míg lángját tartani bírja.
A közönyös vén homokban
Valami néha megdobban,
Csillámlik valami fényfolt,
Néha közel jön az égbolt.
Apró mécs - Időt keresztel...
Végül majd kialszik egyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése