Amikor nem védtük az országot...

Amikor nem védtük az országot,

Minden szomszéd a nyakunkra hágott.

Szerbek, románok, meg csehszlovákok

Rohanták le tüstént az országot,

Antant-vezetéssel nekünk estek,

Amit elvehettek, el is vettek...

Hittünk Wilson tizennégy pontjában,

Meg francia lovagiasságban,

Saját játszmánkban kibicek voltunk,

Békében hittünk -

De meglakoltunk.

Csak néztük

Néztük tehetetlenül,

Ahogy a területrabló

A nyakunkra ül...

Hej, ha akkor...

Mégis...

Mégis...

Fegyvert ragadunk,

Saját sorsunkról 

Dönthettünk volna

Mi 

Magunk...

Amikor nem védtük az országot,

Fekete könnyet hullattak a virágok,

Jött az ördög

Kevés fegyverrel,

Temérdek cinizmussal,

S minden ponton

Határosak lettünk

Önmagunkkal...

A törökök ugyanazt kapták volna,

Őket is lerohanta

A területrabló horda,

De fegyvert fogtak,

Győztek,

Megmaradtak...

Nálunk Károlyi

Az antantnál kilincsel,

És Linder Béla, a hadügyminiszter

Katonát látni többé nem akar...

Mi lesz veled,

Magyar?

Álltunk a bajban

Egyedül és

Tehetetlenül,

A "demokratikus" Európa,

Múltunkat,

Jelenünket

Falta,

Propaganda-veknivel mártogatta,

Tisztiszolgáinak

Ingyen osztogatta.

Hej, ha akkor...

Mégis...

Mégis...

Fegyvert ragadunk,

Saját sorsunkról 

Dönthettünk volna

Mi 

Magunk...

Amikor nem védtük az országot,

Semmivé váltak az álmok,

Kifosztattunk,

Hittünk, 

Megcsalattunk.

Becsapta szemünk 

Szépen hangzó

Wilsoni álca;

Országunk integritása bánta.

A Történelem egészen másról szólna,

Hogyha akkor

Mégis...

Mégis...

Fegyvert fogtunk volna...