Lassan születő Kikelet

Lassan születő Kikelet;

Az Idő mindent kinevet,

Amiből csak profán terem,

S ami Jótettre képtelen.

Ül a jelen tévetegen,

Gyalogjáró érdekeken,

S az Idő úgy sodorja el,

Hogy egy kérdésre sem felel...

Köd borítja még a Hegyet;

Lassan születő Kikelet.

Véget értek tán a fagyok

Véget értek tán a fagyok,

Tavaszi éjszaka ragyog.

Csillagfényben fürdik a Hold;

Élő marad, ami szép volt.

Gyümölcsfák rügyeznek bátran

A nagy Jövő-éjszakában.

Háború Égig nem nyúlik,

Ami dögvész, mind elmúlik.

Zöldell a fű,

A Föld forog;

Véget érnek minden fagyok.

Egy órát késik az Élet

Egy órát késik az Élet

A hivataloshoz képest.

Jéghideg borús délután

Kullogunk az óránk után.

Nem vagyunk, csupán emberek,

Ott meg elképzelt pénz lebeg...

Isten von egyet a vállán,

Takarékos lett a sátán...

Befed a hamu, nem éget...

Egy órát késik az Élet...

Történelmünk immár már lázad

Történelmünk immár már lázad;

Szűk lett a dogma-ruházat.

Osztályharcos, vörös kórság,

Jég-ágrajzos finnugorság,

Meg utolsócsatlós-nóta

Megy szellemi lefolyóba.

Most kell a méltó

Alázat!

Történelmünk immár lázad.

Szomorú tavaszi egek

Szomorú tavaszi egek;

Modernné őszült a gyerek.

Hitet feled, viszályt kavar,

Felnőtté válni nem akar.

Buta doktrínák, fegyverek;

Játszadozik a vén gyerek.

Világháború fenyeget;

Szomorú tavaszi egek.

Óra-állítás megint

Óra-állítás megint...

Nem unják meg soha.

A felvilágosult, modern 

Világ még -

Ostoba.

Fiktív milliárd-leső

Abszurd, rossz őrület,

A pénzen túli érvekre

A világ még

Süket.

Minden egy órával előbb,

Időérzék-zavar;

Késés-özön közben talán

A Tavasz is

Fanyar.

Nagyot ficánkol az Idő,

Ugrik, mint a puma;

A modern kori butaság

Legfőbb

Szimbóluma.

A torz, a perverz és a rút "modern" kultusza

Minden profán bölcsészet

Fejre áll,

A torz, a perverz és a rút

Az ideál,

A túlerő a dalukat 

Nyafogja,

A Szépet és a Jót

Holnapután talán

Majd üldözni is fogja...

Megszokássá lett a gonosz,

Hétköznapok szürke tartozéka,

Szemünkön profán hályog,

S a gonosz az élet minden dimenziójába

Beszivárog.

Áll a modern ember

Sután...

Kapkod Isten keze után...

Istent,

Hitet és 

Megváltást tagad,

S profán gonoszságoknak ad

Mind szélesebb

Utat.

Etikai relativitása

Saját sírját

Nagy lendülettel

Ássa...

A modernség egyik fő eleme

A torz, a perverz és a rút 

Tisztelete...

Áll a modern ember

Sután...

Kapkod Isten keze után...

Ilyen izmus,

Olyan izmus;

Száz álnevű antikrisztus

Vihog dalban, hivatalban,

Felülbírál, ítél, oktat,

Ép érzéket tönkre koptat,

Etikát és esztétikát

Drótkefével leporol,

Bapról napra 

Egyre vonzóbb hely lesz

A pokol...

A torz, a perverz és a rút

Ma ünnepel,

Őket szánni,

Később tisztelni kell;

Velük a tudomány, a jog,

A túlerő,

Övék minden siker.

A torz, a perverz és a rút

Ma szerencse fia

Támogatja száz globális

Ideológia...

Cikázik,

Mint régi despoták,

Ember-háton,

Övé a kánon.

Erkölcs szab,

Törvényt hoz,

Osztja az észt..

Előbb-utóbb majd

Mindent

Elemészt.

Áll a modern ember

Sután...

Kapkod Isten keze után...

Pofaszakállas kísértet

Pofaszakállas kísértet

Gyászol immár százhúsz évet.

A nemlét már szinte éget;

Miért nem lett jobb az élet?

Egyre hull az Idő vére,

Talán soha nem lesz vége...

Pofaszakállas kísértet

Csöndben hajt a múltnak térdet.

A néhai Monarchia...

Össze kellett omlania...

Már nem róla szól a nóta...

Miért nem lett jobb

Azóta?

Pofaszakállas kísértet;

Isten tán sohasem téved?

Nagyhatalmi képzelgések;

Nem látszott tőlük a lényeg...

Széjjeltört a múltak útja,

Elnyelte Trianon kútja.

Miért látszik mégis szépnek?

Pofaszakállas kísértet...

Isten békepárti marad

Isten békepárti marad;

Nem lövöldöz, fegyvert nem ad.

Semmiféle propaganda

Nem érdekli, meg nem hatja.

Bármilyen háború legyen,

Áldás nincsen egyiken sem.

A megszokott isteni Rend

Helyett végzeteket teremt.

Profán butaság indítja,

A sátán meg tovább szítja...

A Béke:

Szabad Akarat;

Isten békepárti marad.

Halk sóhajú friss Kikelet

Halk sóhajú friss Kikelet

Új diadalútra ered.

Bátortalan kis kezdetek;

A Lélek suttogva piheg.

A Tavasz gyökeret ereszt,

Lassan -lassan virulni kezd.

Isten jár az Idő felett;

Halk sóhajú friss Kikelet.

Ibolyaillatú napon

Ibolyaillatú napon

Autómat visszakapom.

A fényes nappalt lezárja

Tavasz varázséjszakája.

Holnaptól Kikelet ragyog,

Hosszabbodnak a nappalok.

Jövendőmbe kapaszkodom

Ibolyaillatú napon.

Háborúpárti butaság

Háborúpárti butaság

Csattogtatja az agyarát.

Félkegyelmű diplomaták

Szítják a vérfürdőt tovább,

Kárognak, hogy fegyver kéne,

S nem sejtik, mi lesz a vége.

Sok pénzzel és kevés ésszel

A gőg akármit merészel.

Azt hiszi, ködből van az Ég,

Más lesz az ágyútöltelék,

Az összes álisten közül,

Ami mű-oltárra kerül,

S ott profán végzetté dagad,

A pénz a legszánalmasabb.

Háborúpárti butaság

Hozhat ránk gonosz éjszakát.

Nem játékszer a háború,

Hanem enyészetkoszorú,

Nem a pénz játszi szeszélye,

Hanem saját öntörvénye

Viszi az örvény szélére,

Jósolhatatlan a vége.

Másképpen forog a világ;

Háborúpárti butaság.

A Tavasz első lélegzetvétele

Gyönyörű, halványkék 

Égen

Remény táncol,

Ahogy régen,

Virágpor száll az éledő fák felett,

Most született,

Most lélegzik először

A Kikelet.

Mogorva szkepszis csomagol,

Elmegy,

Hátha kell valahol,

Tiszta lett az ég,

Süt a Nap,

Tűz a fény;

Téli álomból

Felébred

A Remény.

Hajrá Fradi most és mindig!

(A világ legjobb szurkolótáborának, akik 2023. március 16-án a vereség ellenére állva tapsolták meg a csapatot)

Hajrá Fradi!

Most és 

Mindig!

Fradisták vagyunk a sírig!

Tábor vagytok,

De nem akármilyen!

Nem rossz, befolyásolható közeg,

Nem összecsődült szurkolótömeg,

Hanem közösség,

Tiszta Akarat;

Amiből

Erőt merít

A Csapat.

Ti vagytok 

A Tábor,

Az igazi

Tábor;

Hozzátok hasonló

Nem terem akárhol.

Nem a pillanatnyi

Vereséget nézi,

Hanem a sikerek

Örömét idézi,

Hisztéria helyett

Nyugodt 

Méltósággal

Együtt érez

Együtt él

A Csapatával.

Hajrá Fradi!

Most és 

Mindig!

Fradisták vagyunk a sírig!

A Fradi

A Csapat

Hibbant jóslatok dacára,

Papírformák rovására

Negyven év óta először

Tavaszig

Állva

Maradt!

A Csapat teljesített

Erő felett,

Az út végén

Kijár

A Tisztelet.

Ez a sorozat

Tiszteletet érdemel

Bárhol

Felállva ünnepli

A legjobb

Szurkolótábor.

Hajrá Fradi!

Most és 

Mindig!

Fradisták vagyunk a sírig!

Becsület,

Erő

Erkölcs

Egyetértés

És Szabad Akarat

A legjobb

Tábor,

S a legjobb Csapat!

Hajrá Fradi!

Most és 

Mindig!

Fradisták vagyunk a sírig!

Menjen, aki menni akar!

Menjen, aki menni akar!

Hadd legyen külföldi magyar,

Vagy inkább magyar külföldi,

Ha vágya máshová küldi.

Lesz, aki külföldre szalad;

Fontos: aki 

Itthon marad.

Jövő útja itt kanyarog,

Az Ország szíve itt dobog.

Maradok hazai magyar.

Menjen, aki menni akar!

Fagy szomorkodik az égen

Fagy szomorkodik az égen,

Márciusnak közepében.

A hideg fényű csillagok

Lámpása komoran ragyog.

Amíg a fagy szét nem széled,

A Tavasz üres ígéret.

Fagyos égi erdőszélen

Múlt, 

Jövő - halottfehéren...

Március még feketében;

Fagy szomorkodik az égen.

Forradalmunk öröksége

Forradalmunk öröksége

A Lelkünkbe fér-e?

Akkor nem, ha azt gondoljuk,

Mindig-mindig

Valakihez,

Valamihez

Igazodni kéne.

A Hit

Szkepszissel fertőzve

Villámgyorsan

Semmibe szivárog;

Menthetetlenek vagyunk,

Ha elhisszük,

Hogy hazudnak

Az Álmok.

Bátor negyvennyolcas ifjak

Hittek,

Mertek,

Emléküket 

Mindhalálig

Megőrzi 

A Nemzet;

Kifordították sarkából

Az újkori

Magyar történelmet.

Forradalmunk öröksége

Mit sugallhat mára?

Mi lehet a 

Függetlenség,

A Szabadság ára?

Forradalmunk öröksége

Kitömve és

Kiszárítva gubbaszt,

Mint a

Mű-madár

Mű-ágon,

Vérét szívja,

Napjainkig

Élősködik rajta

Minden kánon.

Értelmezik,

Módosítják,

Megcsonkítják;

Levágott tagjai helyett

Falába és mankója

Van mára,

Sok letűnt hatalom

Így ismerhetett csak benne

Önmagára...

Forradalmunk öröksége

A Lelkünkbe fér-e?

Lesz-e belőle

Szép Jövő,

Szorgos munka,

Csendes tudás,

Függetlenség,

Béke?

Márciusi vének vagyunk

Márciusi vének vagyunk.

Nem hátrálunk.

Nem alkuszunk.

Másutt a vad vérszagra gyűl,

A Béke hozzánk menekül.

Európa egykor csendes,

Ma meg zajos-engedelmes...

A kontinens ködbe merül,

Mi megint, most is egyedül.

Tavaszi szél dühöt takar;

Minden cenk háborút akar.

Mindenütt tank, nem is dárda,

Nálunk ünnep és kokárda.

A hatalom mindig véges;

Csak a Béke tisztességes.

Márciusunk szép és szabad;

Vértelen,

És az is marad.

Többé semmit fel nem adunk;

Márciusi vének vagyunk.

Mi vagyunk a múló Idő

Mi vagyunk a múló Idő...

A másodperc, az esztendő

Nem az anyag vizét issza,

Tőlünk lett, hozzánk tér vissza,

Nem "objektív", nem "független"

Nem sivár, nem személytelen.

Az Idő az élet-retesz;

Ha megszűnünk,

Idő se lesz. 

Mi vagyunk a múló Idő,

Mindenséget átölelő

Teremtésnek az Értelme...

Az anyag?

Csak a kerete.

Az Idő a külső 

Létünk,

Míg az Idő telik, élünk.

Az Idő csak velünk szalad,

Megállítani nem szabad.

Ezer gyönyörű Pillanat

Mindörökre velünk marad

Akkor is, amikor elszáll,

Ha megmarad, az a halál...

Mi vagyunk a múló Idő,

Világot éltető Erő...

Egyedül az Élet nemes,

Csak az Élet egyetemes.

Mi vagyunk a múló Idő.

A folyton újjászülető

Tudat az egyedül áldott,

Ez tartja fenn a világot.

Vagyunk a

Múlt,

Jelen,

Jövő;

Mi vagyunk a múló Idő.

Már Tavaszra kékül az Ég

Már Tavaszra kékül az Ég,

Szertefoszlott a szürkeség.

Haloványkék égi lepel,

Rajta bárányfelhő legel.

Időn  túli szomorúság 

Terhétől konyul a faág.

Esőre áll nyugat, kelet,

Még vajúdik a Kikelet.

Minden Jelen kis buborék;

Már Tavaszra kékül az Ég.

Platón csak neutronbánya?

Platón csak neutronbánya,

Meg nagy rakás idegpálya?

Ezt a Köz soha nem hiszi,

Csak a tudomány képzeli, 

Mert minden logika poros,

És a tudomány túl okos

Ahhoz, hogy érezni tudjon,

S a Léleknek helyet adjon.

Anyag síkján terpeszkedve,

Isten kezét elengedve,

Tézis-jégen dideregve

Alszik, mint a téli medve.

Platón csak neutronbánya

És az összes ideája

Csupán holt anyag terméke,

Matéria tükörképe?

Az anyag nem Isten neme,

Csupán legrosszabb álneve...

Élet és Halál mezsgyéjén

Nem legel logika-tehén,

Az örök határvonalak

Léte mindig 

Titok marad,

Semmilyen mikroszkóp alatt

Nem mutatják meg magukat,

Légtéri vagy űrvizsgálat

Mennyországra nem találhat,

Hiába bármilyen képlet,

Véglet marad, ami véglet.

Platón csak neutronbánya?

Szégyen ám a tudományra,

Ha csak fiktív síkon "szárnyal",

S a dolgokkal nincs tisztában.

Kereshetünk anyag-mesét,

Vagy az Isten DNS-ét,

Gyalogjáró a ráció,

S ez csak profán dimenzió.

Neutronok, idegpályák

Szintjénél nagyobb a világ.

Platón csak neutronbánya?

Aki ezt hiszi, megbánja.

Ha pénzes Nobel-díj-tömeg

Pár millió drága csövet

Ügyesen összedugdosva

Sok pénzért rekonstruálja

Majd Platón neutronjait,

Abba Platón beköltözik?

Akárki hiába kutat,

Holt anyagot élő tudat

- Bármilyen díj járna vele -

Semmiből nem népesít be.

Profán ész minden játéka

Nem tűz, csupán az árnyéka,

Itt csak villog, másutt lobban.

Ezt is Platón tudta jobban...

Önteltség az Égre morog;

Platón valahol mosolyog.

A Remény Jövőt takargat,

Világ zúg,

Az Isten hallgat.

Régi Tavasz száz emléke

Régi Tavasz száz emléke;

Egyszerűség, sár és

Béke.

Megtisztul a ködtől a Szó;

Lassacskán elolvad a hó...

Újjászülető udvarok

Fölött hűvös por kavarog...

A lugas már napra ügyel,

Fölötte fecske csiripel...

A sáros baromfiudvar

Közepén vén kakas kapar...

Régi Tavaszok emléke;

Ősi, szép, tudatlan Béke...

Tavasz zengő aromája,

Anyám pompás rózsafája...

Ködbe vesző régi képek,

Elhalványodó emlékek...

Szorít az Idő, mint a dér...

Már minden fekete-fehér...

Nem marad más, csak

A Béke;

Régi Tavasz száz emléke...

Teliholdas Télutó

Teliholdas Télutó,

Csillagok az égen,

Kopott és szürke a profán,

A Szent fényes, ében.

Kalácsképpel néz a Hold

Hatalmas korongja,

Soha nem a tézis számít,

Hanem, hogy ki mondja.

Teliholdas Télutó,

Csillagok az égen,

Megfordul a világ sora,

Ahogy fordult régen...

Teliholdas Télutó,

Bujdosó Remények,

Minden világhatalom csak

Papírvékony kéreg.

Teliholdas Télutó,

Csillagok az égen,

Megfordul a világ sora,

Ahogy fordult régen...

Tél és Tavasz frontvonalán

Tél és Tavasz frontvonalán

Panaszkodik, bőg a profán.

Minden Szent felé lezárva,

Megszokott Csodára várva

A Teremtés puszta örvény,

Isten csak "természettörvény",

Az anyag önfejlődése

Önmagától hozta létre,

A Tavasz törvény, nem csoda,

Csak el ne maradjon soha...

"Szükségszerű csoda" talán?

Tél és Tavasz frontvonalán...

Széreményű Tavaszelő

Szépreményű 

Tavaszelő - 

Pocsék az Idő;

Türelmetlen tavaszvágyunknak

Szakálla nő.

Háború,

Ezer hazugság,

A világ remeg;

Sötét ködben gúnyolódnak

Fenn a fellegek.

Rossz média erőlködik

A világ felett;

Mint minden más,

Pénzről szól a profán kikelet.

Hadd morogjon

A világpénz,

Meg a bakarasz;

Tudjuk, hogy eljön,

Csak nekünk jön el

A Tavasz.

Úgyis ronccsá rozsdásodik

Minden túlerő;

Szép reményű

Tavaszelő;

Cammog az

Idő.

Feleségem szép mosolya

Feleségem szép mosolya

Tudom, hogy nem hagy el soha.

Túlragyog ezer morajon;

Átvisz minden gondon-bajon.

Ordas profán sötétségben

Segít élnem,

Hazatérnem.

Élet ormán fénykorona;

Feleségem szép mosolya...

Halvány pannon egek alatt

Halvány pannon egek alatt

Tétova Idő;

Itt úgy rejtőzködik a Múlt,

Akár a Jövő.

Sok apró mozaik fölött

Vihog 

A Talány;

Csuklik már az indogermánt

Hívő tudomány.

A "nem dilettáns építmény" 

"Tudákos akol!"

De nem tud annyit a Múltról,

Mint Jókai Mór.

Madár is azt csacsogja a 

Kárpátok felett:

A magyar nyelvünk szépapja

Ősnyelv lehetett...

Halvány pannon egek alatt

Bús reménysereg;

Múlt imbolyog, Jelen topog,

Jövő didereg.

Kárpátok karéja mögött

Sok kis Nemzet él,

Sok kis külön reményüket 

Viszi el a szél.

Sok kicsi mű-mítoszhorda

Zörög, nyikorog,

A valódi Történelem

Ködben nyomorog.

Más profitál. Isten is csak

Elkomorodik...

Fogjon végre össze, aki

Összetartozik...

Halvány pannon egek alatt

Lassú az Idő...

Tollászkodik, cseperedik 

Talán a Jövő...

A Nemzet poétikája

 

A Nemzet poétikája

Bitang mód le volt sajnálva,

Komprádor számára kétes,

Pedig örökké érvényes,

Bárki akármerre intsen,

Alternatívája nincsen.

Mert az asszimiláció

Aki kapja, annak se jó.

Nem lenne

Szellem,

Akarat,

A végén híg posvány marad,

Aki meg nincs otthon sehol,

Az csak a pénz után lohol,

Ha ég zeng, ellen nem szegül,

Világból is kimenekül...

A Nemzet poétikája

A Lélek meleg kabátja.

Nem parttalan lojalitás,

Egyedül az

Identitás

Válthat világot,

Ad Hitet,

Emberibb jövőbe vihet.

Emberré a Közösség tesz;

Ha Nemzet nincs -

Ember se lesz.

A Nemzet poétikája

A világ dinamikája.

Madár is fészkére röppen,

Szilárd pont rossz profán ködben

A Hagyomány és a Haza;

Doktrína nem pótolhatja.

Övéi nélkül az ember

Eggyé lesz az örök csenddel,

Hull, mint a száraz falevél,

S ide-oda fújja a szél.

A Nemzet poétikája

Jelen és Jövő Hazája.

Ha majd a földi Nemzetek

Tisztességgel megegyeznek,

Utána majd tisztességben,

Szorgalomban és

Békében

Élnek,

A pénzt megfékezve,

Remélve és emlékezve;

Akkor lépünk együtt talán

Az Erkölcs végtelen útján

Egy apró lépést előre,

S találunk egy szebb Jövőre...

Isten örök adománya

A Nemzet poétikája.

Márciusi kora Tavasz

Márciusi kora Tavasz

Búsan mendegél;

Tépett régi emlékeket

Fújdogál a szél.

Bágyadt napsugár fénylik a

Sárcsomók felett;

Úgy tűnik, még nagyon messze

Van a Kikelet.

Aki igazán szeret, az

Élni sose fél,

Márciusi kora Tavasz

Búsan mendegél.

Bennünk rejlő régi Létek

Bennünk rejlő régi Létek

Más dimenzióban élnek.

A gyalogjáró ráció

Számára tiltott stáció.

A Tudat valahol

Minden;

Nála nagyobb titok nincsen.

Régi Életeink kopnak,

Az egónkon nem kopognak,

Emlékeket nem idéznek,

Lelkünk mélyén mégis élnek.

Csak néha egy-egy keserű,

Vagy nagyon édes déja vu

Nyomdokain kapu tárul,

De csakhamar be is zárul...

Magunkban sem vagyunk magunk;

Nem az anyag

Az Otthonunk.

A legfőbb törvény:

Az Élet...

Bennünk rejlő régi

Létek...

Se kelethez, se nyugathoz

Se kelethez, se nyugathoz;

Ez is bajt hoz, az is bajt hoz.

Ez is az is "reformálna",

Maga képére formálna,

Cinkelt lapokat osztana,

A végén beolvasztana.

Bármilyen nagytestvér figyel,

Magunkat nem áruljuk el.

Se nem kelet,

Se nem nyugat;

A Magyar -

Magyarnak marad.

Jövőt identitás hordoz;

Se kelethez, se nyugathoz.