Trójára emlékezik az Idő

Egykor régen

Nagyon régen,

Laomedón idejében

Citadella koronázta

A Hissarlik dombot;

Tehéngázlón

Királylány bolyongott...

Boszporusz partján

Régi temető;

Trójára emlékezik az Idő...

Eső hullt egykor a dombra,

Héraklész készült rohamra,

A széles trójai síkság

Csizmaszárig sáros...

Reggelre romhalmaz maradt,

Nem volt többé város...

Szkamandrosz-parti

Mítoszkeltető;

Trójára emlékezik az Idő...

Valaha volt valóság is,

Ki tudja, miféle,

Ahhoz, hogy újjászülessen

Tetszhalálból feltámadó

Mítosztömeg kéne...

Homok hullámzik felette, 

Az Idő is elfeledte...

Istenek verítékeztek,

Domb tetején építkeztek;

Fenn az útját

Vén Héliosz

Csodálkozva rója -

Másnapra a Hissarlikon

Állt az újabb Trója.

A Történelem arcán vén redő...

Trójára emlékezik az Idő...

Bronzkor fénydús ege alatt

Tömérdek karaván halad,

Téres Kárpát-medencéből

Előkelő utazó jön,

Akkoriban ez nem volt ritka eset...

Trójában vajon mi dolga lehetett?

Akkor nem létezett Google-kereső...

Trójára emlékezik az Idő...

Szép Heléna érkeztével,

- Vagy ki tudja, hogy mi okból - 

Elborult az ég,

Mellvértek baljós fényétől

Sziporkázott

Az egész vidék...

Sok régi rossz bronzkard került elő...

Trójára emlékezik az idő...

Az volt talán a legelső,

Hosszas, véres, felkavaró

"Világháború"...

Nem véletlenül tapadt rá

Mítoszkoszorú...

Véres tetemek,

Szétfoszló erő...

Trójára emlékezik az Idő...

Hős Hektór,

Könyörtelen görögök;

Akhilleusz utolsókat hörög

Nyíltól találva...

Gazdátlan lesz a pélioni dárda...

Tíz évig tipródott a túlerő...

Trójára emlékezik az Idő...

Rettentő tűzvész,

Végső naplemente...

Utána romok sok-sok rétege,

Végül a por...

A modern láb a Régmúlton tipor...

Teliholdkor tán

Hektór lép elő...

Trójára emlékezik az Idő...