Hatvanegy éves lettem én

Hatvanegy éves lettem én,

De ez nem vétek, nem erény;

Teszek-

Veszek.

Amíg kedvel engem az Ég,

Enyém a legjobb Feleség

S vidít

A Hit;

Otromba baj le nem terít,

Akkor sem, hogyha nem segít

Csoda

Soha.

Hatvanegy éve tart az Ég,

Akad számomra munka még,

Van még

Elég.

Születésnapi szemüveg 

Tükrében minden szürkület

Tömény

Remény.

Mivel újabb év elloholt,

Már az sem számít hogy mi volt

A baj

Tavaly.

Új gondokról sírnak a fák,

Talán megbuggyan a világ

Gyagya

Agya

Némelyik "eszme" oly kretén,

Csak néz az égről rá a vén

Kobold,

A Hold.

Dörmög a farsangunk sután,

Mi vár a sanda tél után

Ravasz

Tavasz?

Isten segítsen a Hazán,

Mivel van ám itt igazán

Napfény-

Igény.

Sejtjük talán már valahol,

Hogy népünk nem volt finnugor

Vadóc

Bohóc.

Számos doktrína mára lom,

Sok indo-barbár rágalom

Elhull,

Kimúl.

Rád fér a jövendő derű,

Múltad eléggé keserű,

Fanyar,

Magyar...

Ha teszünk érte, jó kerül,

De semmi úgy nem sikerül,

Ha rest 

A test.

Éveim száma egyre nő,

Vágtat velem a vén Idő

A jó

Hajó.

Hatvanegy év rám nem tapod,

Mivel a kor csak állapot

Nem szé-

dülök,

Ezen a kedves földtekén

Hatvanegy éves lettem én

Csak vé-

nülök.