Elhavazott gyermekkorok
Emléke köztünk gomolyog.
Arctalan profán tömegben
Jövőjére lép sok ember.
Csupa torz, önarckép-baba,
Életük téli éjszaka.
Ordenáré jelenetek
Búsítják a szürke eget.
Felnőtté válni nem tudó
Embereknek örök adó
- Mióta világ a világ -
A süket boldogtalanság.
Szomjas erkölcsi tél-torok...
Elhavazott gyermekkorok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése